Református Kollégium, Marosvásárhely, 1899
10 eltemetéssel fenyegetett mindent, a midőn egy napi állandósága alig volt valaminek, a midőn egy eltaposott féreg, egy letépett virág, egy kioltott emberélet csak egyenlőt számított; az ember előtt egy életelv erősödött meg: élvezni mindent a mit az élet nyújt a mái nappal! Hiszen a holnap setét éjjelébe egy eszme lángja, egy nagy gondolat sugára sem világított már többet A kinek módjában van élvezzen, az él, azé a föld; a kinek nincs, annak juthat a kétségbeesés, a gyűlölet, az átok, vagy a mi legjobb a halál. És a kegyelemdöfésre, a mely a legjobbat, a halált adá, felhangzott az élvező czirkusi tömeg tapsa. A klassikus ó kornak utolsó mosolygását a stoikusok bölcsészeiében: ember kövesd a természetet! alig értette valaki. Hiszen a látható természet az élvezőnek igen egyszerű, igen kevés volt, a szenvedőnek pedig a gyötrelem forrása, az nem segített rajta, az nem adott neki vigasztalást. * És széthangzott a világban a gazdagok, a hatalmasak fülébe, hogy a mai nap életén kívül, van örök élet is; és széthangzott a keresztfáról az átkozódok, a gyülölködök fülébe, hogy bocsáss meg a te ellenségeidnek; és széthangzott mindenfelé az a nem hallott hang, az az ismeretlen szó, a mely a háborgó, a kétkedő, a kétségbeeső emberszívbe vigasztalást hozott: szeretet, szeresd a te ember társadat! És hogy a ki az örök életet adja, a megbocsátást parancsolja, a szeretetet a szívbe oltja, az a Nazarethi Jézus istene, a te melletted álló Isten, a ki ezt a földet a szenvedőknek, a szomorkodóknak is adta. A tobzódok kezében üritetlen maradt a serleg, a szenvedők ajkán megszűnt az átok, és megalakult a keresztyén anyaszenlegyház. Az apostolok egyháza nem volt intézmény, csak neve annak a kapcsolatnak, a mely embert és embert, mint testvéreket fűz össze Isten, mint atya által. Az apostolok egyháza nem volt szervezet, csak folyton táguló sövénye ama közös életfolyamatnak, a mely az emberi társaságban az isteni kapocs ereje által ment végbe. *
