Református Kollégium, Marosvásárhely, 1898

Beszédek.

i.

SZÁSZ DOMOKOS PÜSPÖK EMLÉKEZETE.

Tartotta 1899. junius hó 22-én :

BEDÖHÁZI JÁNOS,

igazgató.

A marosvásárhelyi református temetőnek körülbelül a közepe táján domborul egy sirhalom, a mely alatt egy emberpár alussza örök álmát. A férli egy a közpályán megfutott, küzdelmek közt folytatott élet után még javakorában csaknem félszázada már, hogy sírjába tért. Szász Károly, Erdély közéletének e század elején egyik hatalmas alakja, az újból hajtásnak indult, zöldelni kezdő nemzeti élet egyik erős ága, az anyaországgal való egyesülés eszméjének egyik lankadatlan harczossa, a ki megérte a nemzet virágvasárnapját, a ki megérte annak gyászos nagypéntekét, szállott sírjába akkor, a mikor Magyarországon talán a föld felett setétebb szomorúbb volt, mint a föld alatt. Reménytelenül-e? Ki tudná feljegyezni egy dobogni hirtelen megszűnő szív utolsó érzetét! de egy körülálló, virágzó nagy reményű ifjakból, gyermekekből álló családnak a megtört fényű, homályosuló szemben lerajzolodó képe mindig a reményt kelti fel: én meghalok, testem elporlad, de élnek eszméim, él szeretetem hazám és nemzetem iránt, él buzgóságom vallásomért, élek itt ezekben, akikben föltámadok, a kikhez hasonlókban föltámad majd egykoron nemzetem is. S remélni volt oka, hiszen népes csaa*