Református Kollégium, Marosvásárhely, 1898

Beszédek. i. SZÁSZ DOMOKOS PÜSPÖK EMLÉKEZETE. Tartotta 1899. junius hó 22-én : BEDÖHÁZI JÁNOS, igazgató. A marosvásárhelyi református temetőnek körülbelül a közepe táján domborul egy sirhalom, a mely alatt egy em­berpár alussza örök álmát. A férli egy a közpályán megfu­tott, küzdelmek közt folytatott élet után még javakorában csaknem félszázada már, hogy sírjába tért. Szász Károly, Er­dély közéletének e század elején egyik hatalmas alakja, az újból hajtásnak indult, zöldelni kezdő nemzeti élet egyik erős ága, az anyaországgal való egyesülés eszméjének egyik lan­kadatlan harczossa, a ki megérte a nemzet virágvasárnapját, a ki megérte annak gyászos nagypéntekét, szállott sírjába akkor, a mikor Magyarországon talán a föld felett setétebb szomorúbb volt, mint a föld alatt. Reménytelenül-e? Ki tud­ná feljegyezni egy dobogni hirtelen megszűnő szív utolsó ér­zetét! de egy körülálló, virágzó nagy reményű ifjakból, gyer­mekekből álló családnak a megtört fényű, homályosuló szem­ben lerajzolodó képe mindig a reményt kelti fel: én meg­halok, testem elporlad, de élnek eszméim, él szeretetem ha­zám és nemzetem iránt, él buzgóságom vallásomért, élek itt ezekben, akikben föltámadok, a kikhez hasonlókban föltámad majd egykoron nemzetem is. S remélni volt oka, hiszen népes csa­a*

Next

/
Oldalképek
Tartalom