Református Kollégium, Marosvásárhely, 1891
15 végzése már többre képesít: mehetünk akár egy felsőbb kereskedelmi iskolába, akár felsőbb ipartanműhelybe, tanitóképez- débe, műfaragászati iskolába, lehetünk kezelő vagy telekkönyvi hivatalnokok, alkalmazhatnak a számvitelnél s a kit hajlamai odaterelnek, innen katonai pályára is átléphet. Hat közép- vagy polgári iskola elvégzése után megnyilik az iíju előtt a gazdasági tanintézet, az állatgyógyászati iskola, lehet az abból nyert bizonyitványnyal körjegyző, a mely egy eshető államosítással nem a legutolsó állás lesz, mehet gyógyszerészeti pályáiba, lehet pénzügyi tisztviselő bizonyos gyakorlat után. Mind olyan pályák, melyekre a társadalom érdekében áll, hogy minél képzettebb értelmesebb, kötelesség tudóbb egyének lépjenek. Igaz, hogy nem sok az, mit itt elősoroltam s a gymnasiumi teljes végzettség feltételét még sok más életpályánál lehetne mellőzni, mint qualificatiot; mindenütt, a hol egyetemi tanulmányok nem követeltetnek — de ezt a kevés alkalmat is jobb megragadni, a maga idejében biztosítani a megélhetés alapját, mint nyomorúságosán vergődni azon az utón tovább, a hol utóvégre is csak meg fognak akadni! Kedves barátaim! tanuló-ifjak! azt kívánnám én megértetni veletek, hogy helytelenül gondolkoznak azok, a kik a nyert elégtelen tanjegyeket úgy fogják fel, mint a megvetésnek, a szeretet megvonásának jeleit, a kik a bukást úgy tekintik, mint erkölcsi bukást, a mely a szégyen bélyegét nyomja arczunkra. Szégyen lehet igen is annak, a kinek megvannak tehetségei, de nem akarja érvényesíteni; szégyen annak, a ki nem tudja elméjét akaratával összhangzásba hozni, de annak nem, a kinél azok az elégtelen tanjegyek csak intések arra, hogy bizony az életben való boldogulásra helytelen utat választott, a kinél a bukás csak egy bizonyítéka annak, hogy emberré fejlődésére ez a tér nem alkalmas. A mint már másszor is mondtam, ha erkölcsi alappal rendelkezik az ifjú, ha tisztesség-érzete van, azért hogy a gymnasiumra nem válik be, a nemzetnek hasznos munkás tagjává válhatik épen azáltal, hogy kellő időben tehetségének megfelelőbb tért tudott
