Református Kollégium, Marosvásárhely, 1890
MEGNYITÓ BESZED tartotta 1891. szept. 5-én BEDŐHÁZI JÁNOS igazgató. Mélyen tisztelt közönség! Nemes tanuló ifjúság! Kedves barátaim I Nem szeretem a sötétséget, imádom a világosságot akárminő alakjában ; akár a nap ragyogó fénye, akár a tudós szerény lámpája, legyen a technika csodálatra méltó alkotása, a gáz, a villany-szikra világában, legyen az a fénybogár természetadta tüzében, mondjam a villám pillanatnyi ragyogása, mondjam a családi tűzhely fel-fellobbanó lángja, telkemet annyi édes érzéssel, agyamat annyi gondolattal tudja betölteni. De leginkább szeretem a hajnalt, a világosságnak azt az észrevétlen növekedését, azt az időt, a midőn a szürkület, egyszer csak alig vesszük észre, nappallá válik; ezért szeretlek titeket ifjú barátaim, mert bennetek látom, bennetek szemlélem , vagy legalább akarom szemlélni ama legszebb, legtündöklőbb napnak, az emberi elmének első sugarát és ezért szeretem én az én mesterségemet, mert szüntelen azt látom a ti kicsiny egyéniségetek növekedésében, a minek szemlélete az összes emberiség életét illetőleg, határtalan lelkesedést és hitet önt belém: a felvilágosodást. Azért szeretem én ezeket a falakat itten, mert itt nem borong felettünk a rideg élet felhőtakarta ege, itt nem homályositja el szemeinket annak a vásári piacznak porral, füsttel, köddel telt levegője, a melyben magunk körül csak egy pár lépésnyire láthatjuk a durva jelent; itt a messze jövőbe nézhetünk, a melynek, hitünk szerint, szebbnek, jobbnak, boldogabbnak, fényesebbnek kell lenni. Itt soha sem halljuk azt, hogy vissza- vissza ! Állj meg az úton, az ember életczélja nem a szüntelen 1*
