Református Kollégium, Marosvásárhely, 1890
14 azzal a gőzzel, mely az élet, a társadalom posványáiról emelkedik fel, melyet majd egykor elfoghattok viselni, ha lelkete- ket, sziveteket épségben neveltétek fel, erősitettétek meg. De mondhatjátok magatokban, miért nem inielek a cselekedetekre? hiszen a gondolat magában még semmi! ha cselekedeteink helyesek és jók, a gondolat az rejtve van, erkölcsi mértékünket nem gondolkozásunk, hanem cselekedeteink szerint ítélik meg! Igaz. Szülőitek, tanítóitok most, a világ majd egykor cselekedeteitek szerint mérlegelnek. De vájjon miből fakadnak cselekedeteink? nem gondolatvilágunkból? Nem látjuk-e magunk előtt azt a körfolyamot szüntelen? a tapasztalt rossz és aljas, a melynek belépést engedtünk belsőnkbe, cselekedeteink által nem mint rossz és aljas kerül nyilvánosságra ? Mit nevezünk igaznak és helyesnek a phyzikai világban ? azt hogy a természetben végbe menő tünemények rendje harmonizál gondolataink rendjével. A napot mindig napnak látjuk, a pázsitot mindig puhának érezzük, a lekaszált rét illata vagy a fenyvesek balzsamos levegője mindig gyönyört kelt bennünk. Ha nem így, ügy tévedtünk gondolkozásunkban. És mi az igaz, a helyes az erkölcsi világban? az hogy cselekedeteink rendje harmonizáljon gondolkozásunk remijével. A ki gondolkozása ellen teszen, a ki jobbra akar térni és balra lép, a ki látja a veszélyt, kerülni akarja és mégis bele megy, a ki éhezik s visszataszítja az elébe tett ételt, ott hiba van az agyban, a középpontban megálltak a kerekek, ott az elme kóros, s beszámithatóságról beszélni nem lehet. De a teljes ép elme, a teljes beszámithatóság állapotában a tett, a rossz, a gonosz tett, legyen az elkövetve pillanatnyi felindulásban, legyen az enyhíthető a körülmények által, legyen az menthető a véletlen közbejátszásával : mindig már beszennyezett, megfertőztetett gondolat világából ered.Viszont a kinek tiszta, igaz, nemes gondolkozása van, az az élet bármiféle körülményei között is megfelel cselekedetei által, tiszta, igaz, nemes gondolkozásának. Gondolkozásunk az, mely a physikai világból vett, az abban tapasztalt tüneményeket, jelenségeket átalakítja, valamely előttünk titokzatos módon az erkölcsi világ tüneményeivé, jelenségeivé, cselekedetekké. Minden egyéb független tőlünk, csupán ez a sajátunk, ez a mit fejlesztenünk kell, a mit tisztává, nemessé, széppé tehetünk. A külvilág rendjét mi meg nem változtathatjuk ; nemcsak a természetnek, hanem a társadalomnak is Örök törvényei vannak, a melyek kérlelhetetlenek. Cselekede-
