Református Kollégium, Marosvásárhely, 1889
52 gáltattak a tanulmányozásra, az ismeretek szerzésére. Vasárnap lévén, innen csoportunk az ev. ref. templomba vonult, ahol az ifjúsági dalkar énekelt, Keresztesi Gyula papjelölt tartott szónoklatot. Ez isteni tiszteleten részt vett Zalatlina város értelmisége. Fél tizenkét órakor kezdtünk utunk legnehezebb részének, a hegyeken át Vulkoj bánya-telepig, onnan a Detonatát érintve Yerespatakra. Először tikkasztó hőségben a kopár, meredek hegyoldalon folyt fárasztó ütünk, a miért kárpótlást nyertünk később a hegytetőn a gyönyörű kilátásban, szinte lábunk alatt tüntetve fel a már két és fél óra óta elhagyott Zalathnát, tekintve a vidéket, melynek szépségét a Bethlen Gábor nagy fejedelem által hazánkba hivott német költő Opitz Márton énekelte meg. Ebédünket sűrűbükkerdő- ben egy forrásnál, a „Fontina Trevi“-nél költöttük el, egy órai pihenés után tovább folytatva htunkat a Corabia, a vidék legmagasabb csúcsa felé, melynek a rómaiak által tett óriás levágása már messziről integetett felénk. Mintegy félórai gyaloglás után értük el az első fenyvest, a balzsamos levegő uj erőt adott a fáradt tagoknak s rövid idő múlva a botesi keresztnél voltunk, a honnan a csúcs megmászása után lefelé vitt útunk. A csúcsról, mint a legmagasabb pontról, a melyen voltunk (1400 métert gyalogfenyőt hoztunk magunkkal. Hat óra volt, mikor a vulkoji bánya-telep csengője felhangzott hozzánk. Gyönyörű fenyvesek között vitt le útunk, kanyargó, keskeny úton zuhogó patak által kisérve vagy inkább előzve meg. A telepen nem lévén alkalmas szállás, Ebergégyi bányatiszt úr szives volt Bucsum-poeni helységbe, szállás-csinálás végett embert küldeni, az alatt szerény vacsoránkhoz ültünk, mely nagyrészt sült szalonnából és sajtból állott, magasra lobogó fenyőtüznél, egy kitűnő forrás mellett, ének, tréfa közben vigan telt az este. Jó késő volt, mikor a társaság lekerekedett a faluba éjjeli szállásra, a mit sok viszontagság után tudott megtalálni. Nem valami kényelmes dolog volt, mindössze két kis csűrből állott, a hol szénán, ki a hogy tudott, elhelyezkedett. Igazi katona dolog. Reggelre az idő is beborult s a csapaton a kiállott keserves éj után némi lehangoltság mutatkozott. Egy kis cognac kiosztása, a magunkkal hozott úti pogácsa után megjött a kedv s tréfa közt indultunk a meredek oldalon fel a Detunata Goala felé, melyet a szürke felhők eltakartak szemeink elől. A friss reggeli levegő, a fenyves balzsamos illata fokozta erőnket s két óra múlva ott voltunk az óriás bazalt szikla tövében. Felhők takarták be s csak mint fátylon keresztül látszottak körvonalai, a néma csendben a hollók károgása hangzott le hozzánk. Nemsokára alig egy pár perez alatt eloszlott a felhő-fátyol s ott állott a természet e remeke, a kék égbe nyúlva fel orgonasípszerű oszlopaival a maga nagyszerűségében előttünk. Az idősebbek-
