Református Kollégium, Marosvásárhely, 1887

macskáját, de ez nem minden tárgyhoz talál. Az elbeszélés szerkezete is laza, hosszúra nyújtott; az előadásban pedig mind untakul felötlik valami esetlen humoros törekvés, mely az egésznek a hatását alaposan megzavarja és élvezhetlenné teszi; mellőztetik.

A IX. számú, Biró Ágnes czimii, „Hová, hová édes férjem?“ jeligével, mind tartalom, mind alakítás tekintetében általában sikerült; compositiója, vcrselése a többiek fölé emelik. A dij ki- adatik. Szerzője: László Kálmán VII. o.

e) Eredeti szép prózára ki volt tűzve 5 frt. Beérkezett négy pályamű, III., XII., XVI. és XIX. számok alatt. A III. számú, Mária álmai czimü, „Viribus unitis“ jeligével, mint iró maga nevezi „Históriai novellette.u (ezt nem nagy fáradságába került volna magyarul fejezni ki, eredeti szép prózai műben.) Tárgyra és compositióra nem téve semmi megjegyzést, annál többet kell az elődás magyarosság s a dolgozat külső alakjára tenni. A többi közül csak egyet emlitve, magyarul helyesen beszélő ember nem használ ilyen szórendet: „tőré végre az idegen meg a csendet,“ ehez hasonló pedig több van. Azonkívül a külső alak nagyon is elsietett, elhanyagolt, a mi pályaműnél meg nem engedhető; mellőztetik.

A XIX. számú, Egy remete lak titka, „Most is hallom e dalt“ stb. jeligével. Alapjában elhibázott mii, mert egy anya fiának és leányának szerelmét és házasságát tartalmazza, a mi müveit, keresztyén társadalomban meg nem engedhető tévedés, lélektanilag helytelen. Stílusa is alól marad a szép prózai mértéken ; mellőztetik.

A XII. számú, „Emlékek és a jövő“ czimü, „Csöndes boldogságban“ stb. jeligéjű, mii alapgondolata elfogadható, melyből gyakorlott kéz kielégítő müvet alkothatott volna, de szerző a valószínűséget nem tudta eléggé megadni a dolgozatnak, minek oka a tapasztalás és gondolkodás hiánya. Stilusa helyenként áradozó, de vannak sikerült részletei is s általában élvezhető s ezért dicsérettel említetik. Szerzője: László Kaiméin VII. o.

A XVI. számú, „Hű barát“ czimü, „Higyj, de nézd meg jól, kinek“ jeligéjű, általában reálisabb alappal bir és tartalmasabb, mint a többi elbeszélés. De conceptiója ennek is hibás, indokolása csak sejthető, de nem látható az elbeszélésből; stilusa pongyola, kezdetleges, a műgond nyoma csak az elején látszik, aztán szárazzá lesz; mellőztetik.

f) Bárminő fordításra németből ki volt tűzve 5 frt. Beérkezett három dolgozat IV., V. és XIII. szám alatt. A XIII. számú, „Dalok“ Heine után, ,,Werdet nur nicht ungeduldig,“ jeligével. A fordítások tartalmilag elég helyesek, de a magyar versek rbyth59