Református Kollégium, Marosvásárhely, 1887
Megnyitó-beszéd. Tartotta: BEDÜIIÁZI JÁNOS igazgató. 1887. szept. 5-ón. Mélyen tisztelt gyülekezet! Ns tanuló ifjúság ! kedves barátim! Éveken át hallottátok az én igen tisztelt, s mint igazgató nyugalomba lépett elődöm ajkáról c megszólítást. Nyolcz év sok egy ember életében, <ie egy tanoda életében legtöbbször zajtalanul siklik tova. E nyolcz év azonban, mely igazgatói működésére esik, kollégiumunk életében maradandóbb emlékeket hagyott, részint szomorú, részint örvendetes emlékeket. Azok közül, akik őt mint fiatal igazgatót üdvözölték, gondnokaink közül kettőt, tanártársai közül újból kettőt nem lát életben. A múlandóságnak e szomorú látványa mellett vigasztalásul szolgál kollégiumunk gyarapodása, emelkedése. E nyolcz évre esik a kollégium osztály-sorának újból épitése, mely égető szükséggé vált, e nyolcz év alatt történt az országos középoktatási törvény életbe léptetése, s annak értelmében gymnasiumunkban a tanári székeknek a törvényes kilenczre történt kiegészitése, s ugyancsak e törvény következményeképen tanrendszerünknek s iskolai igazgatásunknak megváltoztatása. Midőn ennyi gyász, fáradtság, izgalom után óhajtott nyugalmába vonul mint igazgató, legyen szabad nekem e helyről kollégiumunk, protestáns tanügyünk nevében elismerő köszönetemet fejezni ki, kívánva hogy mint tanár még sok éven át működjön intézetünk javára, emelkedésére. Magam részére pedig kérem tapasztalataiból merített tanácsait, s mindig tapasztalt barátságát, s most midőn helyét, e valóban érzem súlyos tisztet, kollégiumunk elöljáróságának határozata következtében köszönettel és a jóra való igyekezet szándokával elfoglalom, legyen szabad egy néhány szóval elmondanom, mit vélek amaz intézet czéljáról, a melynek vezetésére gyönge erőmmel vállalkoztam. Az embereket saját czéljaikon, törekvéseiken kívül közös ezélok és törekvések is vezérlik, s ez az a mi őket egy öszhangzó egésszé, társadalommá olvasztja össze, ez az a mi egyfelől az
