Református Kollégium, Marosvásárhely, 1886
8 náljak, 3—4 mm. folytonossági hiány áll be, szintén önkívülete® állapotban vannak. A higgadtan fontolgatónak az a kényelmes helyzete vau a nem fontolgatóval szemben: hogy annak, minden alkalommal a cselekvés gokkal nagyobb választéka állván rendelkezésére, a cselekvés mezeje is sokkal tágosabbá válik rá nézve. Mig a meggondolatlan vakon és úgy cselekszik, mintha máskép nem lehetne ; fontolgatónak nagyon gok lehetőség ajánlja magát, melyek közül kérdést kérdéssel téve szembe, azaz összehasonlitgatva, után gondolva, a leghelyesebbet választhatja. Az a körülmény, hogy az ajánlkozó lehetőségek között könnyebben, vagy nehezebben, erre, vagy arra határozza magát valaki, attól függ, hogy mennyire képes az igent és nemet saját lényével összeköttetésbe hozni. Itt van a kérdés legfelső csúcsa, itt a morális cselekvés erőfeszitése. Kit szoktunk eszes embernek mondani ? Azt, kinek agyában ezer kérdés keresztezi egymást, kinek fejében szüntelen zsibong a: „Mit? ki? mikép? hol? miért? mikor? és mily eszköz által?“ Ezzel ellentétben a korlátolt főben halálos csend honol. Az eszes ember fejéből ritkán kerül ki a gondolat, ép úgy, a mint bejutott, nem igen kerül ki a nélkül, hogy bizonyos, úgy szólva szellemi emésztési proczessuson ne menne keresztül. A gondolat szegény főben változatlan marad, a mi kevés bejuthatott is, mintha csak spiritusban lenne. Ily változatlanul tartja meg az állat is a bejutott képzeteket, mert hiányzik belőle a magosabb kérdő tevékenység. A majom élénk utánzó tehetséggel van ellátva; de mikor a látottakat utánozza, alig több mint a tükör, mely híven adja vissza az előtte levő dolgokat. A majmok miért nem képesek táplálni az emberélesztette tüzet, holott nagy kedvteléssel állják körül azt? Azért, mert nem képesek magukhoz e kérdést tenni: mi az, a mi ott ég? Gondolkozni annyi, mint kérdéseket intézni saját magunkhoz, valaminek megismerése, megtudása végett. Gondolkozás utján alkotjuk a képzeteket, fogalmakat, ítéleteket, melyek segélyével tájékozhatjuk magunkat a dolgok és viszonyok között. Az elvont fogalmak és ítéletek alkotását, teljes joggal tartjuk tehát az öntudó személyes lény kitüntető bélyegének, mert ez csak ott fordul elé, hol a gondolkodás produkáló tevékenysége működik. Kérdés »nélkül nincs gondolkodás. A hol nem kérdünk, ott nem kívánunk megtudni sem-
