Református Kollégium, Marosvásárhely, 1886
9 mit, ha nem kívánunk megtudni semmit, nem gondolkodunk. Az, a ki semmi iránt sem teszen kérdést, eszetlen, bamba, stupidus. Minden kérdés feleletet óhajt, melyet vagy a gondolkodás, vagy a vizsgálódás, vagy valamely felelő személy ad meg. Utóbbi esetben beszélgetés származik. A beszélgetés mivelő hatását eleitől fogva ismerték. Szokrates a gondolatok anyjának nevezi; Plato magas eszméihez legilletőbbnek, a formát tartotta. Ki nem érezte amajól- tevő melegséget, ama derült fényt, mely élénk társaságban, oly kellemesen rezegte át lényét. Az európai szellem élénkségét, erejét, fensőbbségét, melylyel határozottan bir a keleti fölött, külsőleg a beszédesség jellemzi. A keleti ember csibukja sűrű füstjébe burkolózva, mély hallgatás közben élvezi méltóságát, mert korát, nemét; állását feledni soha sem képes. Az az európai, ki fontos élet érdekek fölött folytat élénk beszélgetést, az érintett három viszonyt, inkább vagy kevésbbé feledve, másokkal szemben, mint ember viseli s érzi is magát, miközben a gondolatok dúsan terített asztalánál kéjeleg. Minél inkább van bátorsága az embernek magában a tisztán emberit mutatni, annál inkább európai, azaz gondolkozó, beszédes, tetterős. Yaljon mi emelte a régi Görögországot oly magasra kelet fölött? Semmi egyéb, minta kérdő tevékenységnek és akaratnak fokozott tevékenysége. A mig kelet képzelete délibábjain kéjelgett, Görögország philosophalt, kérdezősködött, nagy dolgokat illetőleg is. Mig kelet népei örökölt szokásaik s intézményeik vaskorlátai között, mozdulatlanul megmaradtak; a görögök története szakadatlan és fokozatos sorát mutatja a reformoknak. A hellen nép kérdő emberekből állott, azért haladott. E tekintetben milyenek a mi viszonyaink ? Édes hazánk földrajzilag csak úgy, mint miveltség tekintetében, átmenetet képez kelet és nyűgöt között. Ép ezért tarka vegyületben találni itt keletet és nyugatot. Van itt európai pezsgő élet, van keleti dermedtség. A nyugaton támadott nagy eszmék, mindig sodrukba vonták a magyart. A keresztes háborúkban, melyekben először nyilvánult nyugat gondolkozásának és érzelmeinek egyöntetűsége, mi voltunk kelet-felé legutolsók, kik részt vettünk abban. Az európai ujjáébredés hullámverései határainkon simultak el. A reformáczió nagyszerű és üdvös áramlata ugyancsak hazánk délkeleti határain állt meg. E világos tények vitatárgyul sem szolgálhatnak. Valamint az sem, hogy a ke-