Református Kollégium, Marosvásárhely, 1885
32 A clasicus nyelvek leghevesebb ellenzői is elismerték a nyelvtanítás fontosságát, csak azt óhajtják, hogy élő nyelveket tanítsunk* Mire valók azok a holt nyelvek ós miért kínozzák azokkal nyolcz hosszú éven keresztül a tanulókat? S ha legalább annyi jutalma lenne az elpazarolt időnek ós fáradtságnak, hogy beszólni tudjanak görögül ós latinul! De nemhogy a növendékek megtanulnák, még a tanár sem tud! Bizouy sokkal jobban cselekednének, ha azalatt angolt, francziát vagy németet tanulnának, melyeknek az iskolából kilépve, azonnal hasznukat vehetnék. Az efféle beszédek a gyranasiumi nyelvtanítás fennebb kifejezett czéljával szemben, badarságoknak kell hogy tekintessenek. A hasznosság fogalmának egyoldalii s azért bal felfogása nyilatkozik e kívánságban. Azon praktikus haszon itt az egyedüli czél, melyet az a közvetlen előny nyújt, hogy valaki több nyelvet beszél, s a sokkal magasabb, közvetlen haszonnak, mely a gymnasiumi nyelvtanítás egyedüli czólja kell hogy legyen, még sejtelme is hiányzik. Épen ezért a classicus nyelvek kérdésének ez alantas fokával, az elmondottak után, nem szükség bővebben foglalkozni. Legyen elég egy pár megjegyzés. Az igaz, hogy nem tanítjuk meg növendékeinket latinul, s természetesen még kevósbbó görögül beszólni, de nem azért, mintha nem vennők dolgunkat lelkiismeretesen, vagy nem lennénk rá képesek, minthogy magunk sem beszélünk ama nyelveken, hanem mivel nem czélunk. E feladatot átengedjük a nyelvmestereknek, gouvernante-oknak. Előttünk magasabb czél van. Mi a szavak ós kifejezések gépies betanulhatása helyett, ismertetjük tanítványunkkal az illető nyelvek szellemét, s a közben tisztázzuk ós bővítjük fogalomkörét [p. o. a görög olSa (mint a ifid gyökhöz perfectum alak = láttam azaz) = tudok; mig a magyar kifejezés további gondolatokat nem ébreszt, addig a görög kifejezés elemzése okvetlen rávezet arra, hogy a „látás“ ós „tudás“ között a legszorosabb összefüggés vau, mennyiben tudásunk legnagyobb részét látásunknak köszönhetjük]; a nyelv szerkezetének, szabályainak, törvényeinek szemlólhetósóvel s megfelelő gyakorlatokkal erősítjük eszét, szoktatjuk azt logicai formákhoz, gyakoroljuk emlékező tehetségét, s ezek nyomán öntudatra hozzuk saját anyanyelvit, ós képesebbé tesszük annak szabatos használatára ; s mig az olvas
