Református Kollégium, Marosvásárhely, 1885
29 pedig körűié, habár alsóbb rendű, de ugyanazon czólra segitő kiegészítők csoportosuljanak. Azon mélyebb felfogás világánál, mely a tudományok külön ágaiban is a tudás szerves egységét látja, s a nevelés-tudomány tapasztalatai alapján ma már elismert igazság, hogy a nyelv az, mely a szükséges kellékeket mind magában foglalja, s melynek tanítása egymagára annyira segíti elé a gymna- sium czélját és feladatát, mint a többi disciplinák összesen. Sőt bátran ki lehet mondani, hogy nyelvtanulás nélkül magasabb képzettség létre sem jöhet. Igen természetesen, e tétel megköveteli azt is, hogy megme- nekedve legyünk ama régi dogmától, mely a nyelvben kizárólag csak a gondolatközlés eszközét látta s ennek nyomán az alaktant és syntaxist is csak úgy tekintette, mint ószképző eszközöket, az elme formális, logikai fejlesztésére alkalmas gyakorlatokat, melyek azonban épen oly jól, s talán több haszonnal helyettesíthetők lennének másokkal. A nyelv nem csupán a gondolatközlés eszköze, hanem épen annyira, vagy talán még inkább azon tényező a gondolkozás processusában, moly a gondolatot létrejönni segíti, formálja. A nyelv nem emberi találmány, hanem organikus szüleménye az emberi szellemnek. Lett anélkül, hogy czóloztatott volna. Valamint egy csira határozott feltételek mellett kifejlődhetik, nem mivel tud és akar, hanem mivel a teremtés örök törvénye úgy rendelte, épen úgy alakul nyelvvé annak, az emberben eredetileg meglevő csirája. Az öntudatnak egy szülöttje, a szellemnek egy fejlósi foka, mely szükségkép fellép, mihelyt a szellemi képződés bizonyos fokra ért A nyelv továbbá nem nyugvó lót, hanem tevékenység; nem eszköz, hanem erő; nemcsak addig létezik, mig használjuk, hanem általában ; nem szerv, mint a szem és fül, hanem tevékenység, képesség, mint a látás és hallás (Steinthal). így fogva fel a nyelvet, belátjuk, hogy mily nevezetes tényező az a szellemi képzésben, s igy feltétlenül szükséges, hogy az foglalja el a főhelyet a gymnasiumi oktatásban. A nyelv és gondolat között tehát szerves összefüggés van. Gondolat nélkül nincs nyelv, nyelv nélkül nincs gondolat. A nyelvkép- zettség fokának épen ezért megfelel a gondolkodási képesség minősége is. Az egyszerű földmives vagy pásztor, ki soha olvasni nem
