Református Kollégium, Marosvásárhely, 1885

30

tanult, tehát a nyelvképzés legalsó fokát is nélkülözte, nyelvével együtt gondolataival is a lekszükebb körre szorítkozik, s könnyen meglehetne számítani azon fogalomköröket, melyekben szellemi élete forog. A népiskolai oktatáson keresztül ment egyén már sokkal magasabb műveltségi fokon áll, nemcsak azért, mert tanult egy kevés számtant, természettant, természetrajzot, történelmet, földrajzot, — hanem sokkal inkább, mert nyelvi ismeretével együtt emelkedett gondolkodási képessége is.

S az anyanyelvi képzés még további fokozatban is elégséges, mindaddig, mig valaki csak akkora képzettségre törekszik, mekkora a gyakorlati élet egyik vagy másik Üzletszerű foglalkozásának megfelel. Az iparos, kereskedő, gazdálkodó, s a különböző hivataloknál a rovatok kitöltésében gépies munkát végzők nagy serege, mindezek az anyaDyelv tanulása utján is megszerezhetik azon gon- dolkozási képességet, belátást, mely foglalkozásukhoz épen szükséges, s alkothatnak művelt társaságot. Azoknak azonban, kik hivatásuknál fogva, vagy magasabbra törő lelkűk vágyai miatt nem elégedhetnek meg a képzettség ekkora fokával, pap, tanár, biró, orvos, kiknek működése nem megkötött, nincs esetenkint szabályzatokkal körülírva, hanem a nagyon széles határok között az egyén tudományos belátásától, a dolgok philosophiai megítélésétől feltételezhetik, vagy a kiket még tovább a természet, ember, társadalom lényegének, csodás viszonyainak kutatására sarkal az igazság után szomjuhozó lelkűk : mindezeknek nem elég az anyanyelv tanulása. Ily képzettség elérésére szükséges legalább egy idegeu nyelvet és irodalmat megismerni.

A hány nyelv, annyi ember. Ebben igazság van kimondva. Igazságát azonban uem a közvetlen, gyakorlati előny állapítja meg7 hanem a sokkal magasabb, közvetett, hogy úgy mondjam, ideális haszon. Idegen nyelvek tanulása által jutunk el a dolgok fogalmi megértésére. A különböző népek más-más szempontokból fogják fel a dolgokat, s ehez képest másképen is fejezik ki. E különbség vizsgálata, s a megegyezés kutatása más-más szempontból világítja meg a dolgot, s képessé tesz bennünket az eszmei felfogásra, s juttat el a szellemi élet igazi megértésére. „Bizonynyal hiszem, — mondja egyik nyelvbuvár — hogy a nyelv a legjobb tükre az emberi szel-