Református Kollégium, Marosvásárhely, 1885
25 néni magammal világitó 'szövétnekiil nehéz utamra, akkor is erőt, kitartást kölcsönöz egyfelől azon tudat, hogy foglalkozásom a foglalkozások legmagasztosabbika; másfelől, hogy a nemes, jóindulattal, köte’essegórzettel teljesített munka, még czélt nem érve is, megnyugtató, fölemelő, * * * Ezek előrebocsátása után, megfelelve már előbb ref. egyházunk azon legújabb keletű rendelésének, mely a székfoglaló tanártól osk üt kíván, legyen szabad az ezután iák bán a százados megszokás szentesítette törvénynek is eleget tennem, rövid székfoglalót olvasva föl, melyben beszólni fogok az idő és körülmények által kiszabott rövidséggel, s a nekem adott erő és talentum mértéke szerint arról, hogy vájjon van-e joga a klassikus görög- és latinnyelv és irodalomnak amaz előkelő helyhez, gymnasiumi oktatásunkban, melyet elfoglal ? Kijelentem azonban előre hogy a mit a feltett kérdésről föl fogok olvasni, az teljességgel nem tart igényt a tárgyat teljesen kimerítő értekezés nevére. Ilyennek sem felolvasására idő, sem nyomtatásban megjelenésére hely nem állott rendelkezésemre. Különben is e tárgyról hivatottak és hívatlanok annyit Írtak és beszéltek, hogy újat vajmi nehéz lenne mondanom. Épen ezért czól- szerübbnek láttam röviden és oly módon csoportosítani a feltett kérdésre vonatkozókat, hogy azokból főként tanítványaim okuljanak, s igy már most és itt lehetőleg megtegyem az első lépést hivatásomban, mely a classica philologiával szemben nyomasztó ellenszenv csökkentése, lehetőleg azok tanulmányozása iránt való érdeklődés keltére leend. * * * Noha azon heves támadások, melyeket körülbelől 50 óv óta a classicus nyelvek tanulása ellen sokan meg-raegujuló erővel ismételni szoktak, már rég vissza vannak verve, s alapos érvekkel meg- czáfolva, mégis merülnek fel napjainkban is hangok azok ellen. Már csak azon körülmény, hogy a görög irodalom és művészet kétezer év óta, s a római irodalom csak néhány százzal rövidebb időn keresztül főtárgyaiként szerepeltek a müveit nemzetek tanulmányá-