Református Kollégium, Marosvásárhely, 1885

16 ismer. Minden beszéd, a melynek tárgyát, vagy tartalmát nem is­meri, értelem nélküli hangzavar előtte, olyan valami, a mit a gö­rögök psophosnak neveztek, s minden tárgy ismeretlen előtte, va­jamig a szó által az elme annak fogalmát magába nem vette. S nem csupán az eszmélni és beszélni kezdő gyermekkel van igy; igy van ez egész életén át az egyénnek. A számtannak, mint a történetnek, vagy bölcseletnek a taní­tója megkívánja, hogy a növendék élőszóval, vagy írásban megfe­leljen a hozzá intézett kérdésekre. Ha ezt tenni nem tudja, régi műnyelven szólva, a tanítvány secundát kap. Miért yan ez? miért nem hiszen a tanítvány bizonygatásainak,hogy „debiz ő tudja“. Nem kell kártyát vetnünk, vagy ónat öntenünk, hogy ezt megfejthessük. Egyszerűen azon száz meg ezer éves tapasztalás által igazolt didactikai törvénynél fogva, hogy akármely elméleti, vagy tapasz­talati igazságot tulajdonképp csak akkor értett meg valaki, ha azt a maga nyelvén úgy ki tudja fejezni, hogy mindazok megérthessék? a kikre tartozik. Méltánytalan, helytelen és sikertelen olyan vala­minek előadására kéuyszergetni a növendéket, a mit meg nem értett^ de aztán épp oly alaptalan, indokolhatatlan az a sokszor hangzó "vé­dekezés is, hogy „tudom, értem, csak nem tudom elmondani“. Mind­azok, a kik ebbe az elkoptatott palástba szeretnek burkolódzni, jegyezzék meg, hogy a gondolkodás műveletei, a kedély élet mozza­natait, a fantazia alkotásai, az akarat tényei, mind fogyatékosak, semmitérők, vagy nem létezők, mig a nyelv által a legtökélyesebb és leghatályosabb módon a társadalom közkincseivó nem váltak. S ha már ez igy van, föllehet-e tenni, hogy a tudományok, bárme­lyik igazsága, melyet megismerni kötelességünk, birtokában van va­lakinek, addig, mig a nyelvbeli előadás utján arról meggyőződést nem szereztünk? Ellenben, ha igaznak ismerjük, hogy „kinek szive telve, megered a nyelve“, azt sem lehet kétségbe vonnunk, hogy az értelem is megtalálja a kifejezéseket, mihelyt tisztában van az elébe terjesztett igazsággal. A ki nem tanult pl. latin nyelvet, ugyan mit tudna beszélni annak, bármelyik részéről, s viszont lehetséges-e valakiről annak tudását föltenni, ha semmit sem tud mondani be­lőle ! Világos, hogy ennek az alternatívának állani kell a tudományok bármelyik ágára s a gyakorlati élet bármelyik irányára nézve. Akár

Next

/
Oldalképek
Tartalom