Református Kollégium, Marosvásárhely, 1885
12 érzéki fogalmat jelölő szóból származik Locke állította föl1) világosan és határozottan s most teljesen meg van erősítve a hasonlító nyelvészek nyomozásai által. Mindazáltal azt a kort, melyben Locke ólt (1G32—1704) és irt, az efféle vizsgálódások nem érdekelték. S habár ő joggal hitte, hogy szolgálatot tett a tudománynak e tárgy beható fejtegetése által, mégis egy pár követőjét kivéve, kortársait nem sikerült arra indítani, hogy saját nyelvük használatáról gondolkodjanak2). És hosszú idő, több mint száz óv telék el, mig az érdeklődés a nyelv felé fordult és annak lényegét ismét vizsgálni kezdették. S a nyelvtudósok között időre nézve nem legelső volt Humboldt Vilmos, a jeles porosz államférfim, tudós és szóptani iró. De mint Euklidesnek a mathematikában, Newtonnak a fizikában, ahhoz hasonló érdeme vau Humboldt Vilmosnak a nyelvtudományban. 0 volt az, a ki , Ueber die Verschiedenheiten des menschlichen Sprachbaues*3) czimü munkájában a nyelv és szellem benső összefüggését oly sikerrel kifejtette, hogy ez a nyelvtudományi vizsgálódásoknak máig a legbiztosabb kiindulási pontját képezi. Mig régebben a tudósok, s mint láttuk, maga Locke is, úgy tekintették a nyelvet, mint valamely élettelen, készen levő oszközt, egy tárgyat, ezzel szemben Humboldt első tétele igy hangzik f34. s köv. 11.): A nyelv nem valami készen álló, nyugvó, hanem egy minden pillanatban keletkező, előálló és elmúló dolog; nem élettelen létrehozott tárgy, sőt sokkal inkább folytonosan tevékeny létrehozás; nem munka, ergon, hanem tevékenység, energeia röviden a nyelv a beszólás. Ha valaki a kifejezést szorosan akarja venni, azt lehet mondani nincs nyelv, a mint nincs szellem; de az ember beszól és az ember működik szellemileg. Humboldt a szellemet nem tudta máskép gondolni, mint szellemi tevékenységet s a nyelv neki a szellemnek mindig ismétlődő munkája avógre, hogy az izült hangot a gondolat kifejezésére képessé tegye. Közvetlenül és szorosan véve ez a mindenkori beszólósnek a meghatározása, de va*) Locke i. m. III. 4. 3. 2) Locke bővebb ismertetését lásd: Müller Miksa „Felolvasások a Nyelvtudományról“ 2-ik kötet. „Nyelv és ész“ és „Képes beszéd“ fejezeteiben. 3) Calvary’s Bibliothek. 26-ter Band. Berlin.
