Református Kollégium, Marosvásárhely, 1884

15

orvossággal is ingyen látja el őket; könnyű neki, mert a padkásoktól sajtolja ki; ha a hetediknek szép felesége van, az monopólium ellene; ha nincs: merénylet az emberiséggel szemben; szóval, mint az őrült, maga körül utón, útfélen, jártában, fektében, ébren és álmában, templomban, iskolában, mindenütt és mindenkor, skorpiók, pókok, kígyók, bókák, undok fajait látja, azoknak sziszegésót hallja, s csak azok elpusztítására gondol. Ezekről az összetört lel kékről azért emlékeztem meg részletesebben, mert idvezültünknek is volt alkalma ilyeket látni, sőt egyet gyógyítani is. Emlékezem, hogy midőn egyik tisztelője méltatlankodva emlitó meg, hajdani betege roszakaratu, hitvány czélzásait .* idvezültüak alapos szakismeretével, igy magyarázta meg e nem mindennapi jelenséget. „Látják kóréin — szólt — mily szánaudólag szegény ez a mi sokat dicsért orvos- tudományunk. Igaz ugyan, hogy Kálmán király még a 12-ik században kimondotta, hogy nincsenek boszorkányok, hanem, hogy azok a boszorkányok nem egyebek, mint vagy csalók, vagy tóbolyodottak, azt egy doktor merte legelőbb kimondaui a 16-ik században. Ma sem mind rossz ember, a ki rosszat cselekszik. Hanem egyfelől az agyvizsgálatot kevés ember teheti hivatása tárgyává, másfelől a vizsgálat nagyon bajos. Nagyító-üveg, bonczolókós, logika csak a feltűnőbb esetekben segítenek. Legtöbbször egy kis sejt lerakodás, éles górcsői szálag az agyban, mindaz, amit ószie lehet venni, s azt is csak a bonczoló asztalom Meg vagyok győződve, hogy az a szegény ember delirál, de meggyógyítani nem állván hatalmamban, édes idve- zitőnkkel csak azt mondom: „Uram bocsásd meg neki, mert nem tudja, mit cselekszik.“

A latin póldaszó szerint: „bizonyos körülmények között akarni is elég.“ Idvezültünk ezzel soha sem elégedett meg. Hangos bizonyítványai ennek, az ifjúság részére évenként tenni szokott pályadijak, melyekkel a szellemi önmunkásság fejlesztésére kívánt hatni; s a testgyakorlási jutalmak, melyekkel a test erősítését czólozta, jól tudván, hogy mai fölfogás szerint a test nem börtöne a léleknek, sőt inkább ép testben lakik ép lélek. Kollégiumunk kórházát, melynek létesítésében nagy része volt, huzamos időn keresztül gondozta, csupán azon öntudat által jutalmazva, melyet kiváló emberek az emberiség hasznára véghezvitt tettekből szoktak meríteni. Nem volt városunkban egyetlen közmiveltsógi, nem humán intézet, melynek buzgó és