Református Kollégium, Marosvásárhely, 1884

14

„Az ellenkezők egymáshoz közel hozva, inkább kitünnok“, mondja a latin példaszó. Hogy idvezültünk lelki összhangja annál szebben tündököljön, vessünk futó tekintetet azokra, kiknél a túltengett fáu- tázia uralmába hajtván a fontoló észt, meg-megrontja az Ítélet igazságát, az akarat jóságát, valamint az érzés szépségét. Az ilyeneknek van ugyan szemük meglátni a rosszat, rendetlenséget, de a jót, az összhangot már nem veszik észre. így kizárva a nyugalomból, átadják magukat a méltatlankodásnak, keserűségnek. Elvégre oda jutnak, hol a szánalomraméltó ángol költő Swift vergődött, ki, mint Tain írja, „nem találva ügyet, melyet szerethetne, sem tant, melyet fölállíthatna, minden erejét piszkolódásra és rombolásra használta, minden munkája pamplét, vagy paskwilus volt.“ Mint mondám, megvan szemük, hogy a dolgokat, viszonyokat, tüneményeket lássák, de hiányzik a helyes látó távolság, a szükséges nyugodtság, úgy látni és fogni fel, amint azok valóban vannak és történnek. Felfordult elméjök előtt minden felfordultnak látszik, „Az ilyenek, — újból Taint idézve, — ha tudósak, a tudománynak csak hézagait, ha papok: a vallásnak csak alakoskodásait látják, s ha költők? a költészetből, ez isteni palástból, mint Byron Don Jouanja, rongyot csinálnak, melyen kényük-kedvükre taposnak.“ Nem tudják meggondolni, hogy mint Imre Sándor mondja: „a költő sohasem kissebb, mint midőn mérge salakjával, szenvedélye seprőjével fecskendez hallgatói körében.“ Elhitetik magukkal, hogy van erényük, van lángeszök. E meggyőződésben merényleteiket érdemnek, eszelős- ségeiket igazságoknak vélik. Azokat, kik nem vesznek tudomást róluk, ellenségeiknek, ezeket üldözőiknek tartják. Üldözik őket a tudósok, bírák, papok, tanárok, polgármesterek, rendőrfőnökök, minden ember, a ki csak boldogul. Csak kevés idő, csak pár bukás még, s a képzelt üldözöttből eszelős támadó lesz. Ha ez télen át bundát visel: annak széles prémje az ő zsírjától fénylik; ha az nem tör borsot mindenki orra alá: tunya ; ha a világot nem nézi setét szem-üvegen át: akkor részeges; ha a harmadik egy-egy történelmi forrást közöl : az ötét akarja megelőzni az akadémiában, vagy elütni attól; a negyedik tisztán öltözik: az csak ezer perczentes uzsorából telhetik ki; az ötödiket közhasznú élete estéjén, díjtalan elnökségekkel tiszteli meg a közelismerés: annak bölcsőjétől kezdve arra irányult minden lépése; a hatodik ingyen gyógyítja a szegényeket, sőt