Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882

744

reformata egyháztól a fehérvári birtokai feláldozását ingyen kívánta volna, bizonyítják a következő adatok is:

1. A reformata egyház rendéinek Generalis Steinwille királyi biztoshoz intézett kérelmük C alatt ide mellékelt másolata, melyben az irt rendek határozottan állítják, miként a nevezett királyi biztos hozzájok küldött titoknoka által szóbeli izenet utján a kollégium s járulékai átengedését erga justam satis- factionem — erga condignam refusionem követelte légyen, mi ha valósággal úgy nem történt volna, arra éppen az ajánlatot tett Generálist emlékeztetni miként bátorkodhattak volna egyházunk rendei?

2. Egyházunk rendéinek a Felséges Császárhoz 1716-ban a Szebenben tartott országgyűlés bevégeztetése után intézett folyamodásuk D alatti másolata, melyben nemcsak ismételtetik az, hogy Generalis Steinwille kárpótlás ígérete mellett követelte a Császár nevében a kollégium birtokainak átengedését, hanem egyszersmind annak 2-ik pontjában láthatólag kijeleltetik az is, amit elvesztett fekvő birtokukért kárpótlásul viszont fekvőkben, mintegy csere gyanánt a császári kegyelemtől nyerni óhajtanának t. i. legalább a Fiscus Alvinczi kastélyát s fekvő birtokait korcsomálási jogával egyetemben, ami a szenvedett kár tetemes voltát is eléggé tanusitja egyszersmind.

3. Mint a D és C alatti adatokból kiviláglik, Generális Steinwille kárpótlási ígéreteit csupán szóbeli izenetek utján közölte egyházunk rendéivel, abból mindamellet is, hogy az netalán előre számitólag kikerült Írásbeli bizonyitványnyal nem támogattathatik az Ígéret megtörténtségének valósága, nem következtethetni azon kormánynak, melynek nevében az ígéret tétetett, méltósága sértése nélkül azt, hogy ígéret sem tétetett volna, midőn kétségbe hozhatatlanul meg lévén főiskolánk fehérvári birtokaitól fosztva, fel sem lehet tenni azt a Felséges uralkodó ház veleszületett igazságosságáról, hogy a közállomány érdekében követelt áldozatért kárpótlást ne igértetett volna. Miben állott legyen azonban ezen ígéret szerénti kárpótlás, az ígéret szóbelisége miatt, nem lehet ugyan oklevéllel bebizonyítani; tesznek mind- azáltal tanúságot arról az Ígéret idejéhez közelebb élt s kezesitett hitelességű irók, kik azt emlékezetben hagyták, névszerint:

a) Bőd Péter, aki Smirnai széni Polikárpusában a Kolozsvári István püspök élete leírásának 5-ik pontja alatt igy ir: „Kolozsvári István pedig elhagyá az enyedi professorságot, amelyet 35 esztendőktől fogva viselt, és elköltözék Fehérvárra