Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
745 a református püspököknek szokott helyekre és házokba. De nem sokáig lehete ott nyugodalmas szállása, mert 1716-ik esztendőben Steinwille generális szépen kóré ugyan a reformatum Consistoriumtól templomát, kollégyomát és papok házait az Ő Felsége nevével, de megizené azt is, hogy ott ő Felsége olyan erősséget, várat akar építtetni, amelyben egy magyar is a vitézi renden kivül, hogy lakjék, meg nem engedtetik. Igen keményen fogván a dolgot, megígérte azt, hogy templom helyébe templomot s kollégyom helyéhe kollégiomot építtet ö Felsége a hová tetszik és diplomát ad reá, s a felett 15 ezer forintot a házakért; a mely akkor novellák által mindenfelé ki is hirdettetett. Ha pedig nem akarják adni szép szerint, már van parancsolatja, mit csináljon, 0 Felsége jobbágyaival nem perel. Reá kételenedvén általadták jó reménység alatt; mind kollégyom, püspök, onnan etköltöztenek, de még eddig az ígéret megteljesedését várja.“ b) Kovásznai Sándor, aki főiskolánk auditóriumát 1781-en felszentelő beszédében előadván, miként telepedett légyen le főiskolánk hányattatásai után Mvásárhelyen, ezeket irja a 31-ik lapon: „Nec enim perpetuum ibi sedem et stationem, séd man- sionem duntaxat ad tempus et quasi diversorium petierant, interea dum causa hac ab ipsomet sacratissimo Imperatore cognita ac dijudicata, decreto ejusdem ab Stéimvillio data fides exsolve- retnr, promissaque praestarentur; nempe at locus novo gymnasio aedificando aptus, isgne regio diplomate confirmatus assignaretur, triaque praeterea numorum aureorum millia damnis compen- sandis et sarciendis ex aerario numcrarentur“. Nem gyengítheti azonban ez idézetek hitelességét az, hogy a tisztelt irók által igértnek állított kárpótlási mennyiséget különbözőleg határozták meg: mert ezen különbségnek szembetűnő oka az, hogy Bőd Pé;er azon mennyiséget közli — még pedig forintokban számítva, mely a kollégyomért s azonkívül a papok házaiért is összesen igértetett; Kovásznai Sándor pedig azon mennyiséget csak és pedig aranyakban számítva, amely az azon városból elköltözött kollégium kárai pótlásául ajáltatott. Midőn a közlött adatoknál fogva kételkedni nem lehet a felett, hogy főiskolánk Fejérvárról lett elmozdittatása alkalmával szenvedett — még pedig tetemes kárai megtérittetendése iránt biztositva volt, és amidőn mindaddig, mig az ellenkező be nem bizoyittatik, méltán tagadhatjuk azt, hogy az ígért kárpótlással főiskolánk mind e mai napig sem szerencséltetett, a mennyiben bebizonyittatván az ígéret valósága a dolog természete szerint
