Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
536 Az eislebeni szegény bán vászfiu, az erfurti igénytelen Ágoston szerzetes: Luther gondolhatott-e arra, hogy háborút izenjen a hatalmas római egyházfőnek, hogy kilépjen a régi egyház kebeléből s újat alapítson ? ! A biblia olvasása nyitotta fel szemeit s vezette a vallásba becsúszott visszaélések megismerésére s adott bátorságot azok ellen szavát fölemelni. És mikor javítást kérő és sürgető szavaira az egyházból kirekesztés volt a válasz és felelet: kényszerűség hajtotta a tisztítás, javítás, hitújítás nagy munkájának megkezdésére. Erre pedig, mint látók, a talaj már készen volt Magyarországon is. Az egyház melegágya, üvegháza, a templom előcsarnoka az iskola lévén, igen természetesen következett az iskolák reformálása, a nevelésügy uj irányban és szellemben fejlesztése és terjesztése is. A pályatér megnyílt és a tudományszorajas hazai ifjúság tömegesen tódult az üdítő forrásvízhez: Wittembergbe. 1522—1600-ig ezeren felül tanultak ott. Ezek között vásárhelyi iskolánk 3 ismeretes igazgatója is a 16. századból: Tordai Adám 1566., Laskai Csókás Péter 1578., Decsi Czimor János 1537. és Vásárhely első ismeretes református papja: Gocsi Mathe is 1550. Magyarok, németek az ott beszivott hitelvekkel hazatérve, azoknak lettek lankadatlan buzgó terjesztői s az ottani tanrendszer meghonosítói hazai iskoláinkban. A mint azonban a XVI. század második felében a két prót. felekezet között az egyesülés helyett a szétválás bekövetkezett, a református ifjak Wittemberg helyett a heidelbergi egyetemet kezdették mind sűrűbben látogatni, elannyira,hogy mig 157 0-től 1600-ig tehát 30 év alatt 80-on, 1600—1617-ig 100 magyar ifjú tanult 2—3 éven át (Heidelbergben). Különösen Bethlen Gábor tronra- lépte után,Pareus Dávid igazgató, nagybarátja a magyaroknak, vonzotta odaifjainkat. Tanultak buzgó odaadással, kitartó szorgalommal vitatkozásokat tartottak, terjedelmes tudományos műveket írtak és adtak ki pártfogóik segélyezésével. . Erdélyben Petrovics Péter kir. helytartósága alatti és az ő különös figyelme, gondoskodása és munkássága következtében Erdély rendei elbocsátják a szerzeteseket a klastromokból s azokat iskolákká alakítják át, 1556— 57-ben Kolozsvártt és Marosvásár- helytt. Ugyanekkor a gyulafehérvári captálán és kolozsmonostori convent saecularisatiojais megtörténik s a kolostorok nagyrésze is protestánsok birtokába jut. A kolostori iskolákon kivül voltak még iskolák majd minden nagyobb községben, kisöbb és nagyobb városokban : Kolozsvártt, Marosvásárhelytt, Enyeden, Udvarhelyit Kézdivásárhelytt, Sepsiszentgyörgyön, Bogarasban, Déván, Fehérvárit, Tordán, Dézsen., melyek külföldi egyetemeken tanult, képzet,
