Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
537 tudós tanitók vezetóse alatt állottak, kiket rendesen mestereknek hívtak. Ezen mesterek tanítottak iskoláikban latin és görög nyelveit filozófiát és theologiát a nagyobb növendékeknek, a kisebbeket collaboratorok, segédtanítók vezették és foglalkoztatták. Yajha a szép fejlődésnek indult tanügyet meg ne zavarja a kaján irigység és gyülölség ! A reformatio ellensúlyozására 1540. szervezett jezsuita-ren d, melynek mind anyagilag düs, mind szellemileg kitünően képzett, tudós tagjai voltak, kanosai szemmel nézte a protestáns tanügy fejlődését és „finis sanctificat média“ elvénél fogva, csak hogy a protestansismu8t kiirthassa vagy legalább gátot vethessen útjába, akadályozza fejlődésében, nem riadott vissza a legádázabb eszközöktől. Báthori István és Kristóf alatt, úgy Géczi János kormányzósága alatt is titkolt s magokba fojtott tervük kiviteléhez az ingadozó fiatal fejedelem Báthori Zsigmond alatt kezdettek. Átlátták ugyanis a jezsuiták, hogy a mig protestáns tanácsadók környezik a fejedelmet, tervük kivitele nehezen fog sikerülni. Azért 1590. az Erdélybe jött Carilli Alfons pápai követ által a pápa neve alatt és Ígéretei általatordai 1579-iki gyűlés azon határozata ellenére, hogy a tanításon és nevelésen kívül egyébbe ne elegyedjék, rábírják B. Zsigmondot, hogy szegje meg a töröknek adott hitét, álljon a keresztyén fejedelmek mellé, mert ez által örök hirt és dicsőséget szerzend nevének is. Azt is tudták a jezsuiták, hogy az igazság mellett rendithetlenül álló Kendiek épen nem lesznek hajlandók a törökkel való szakításra, a hitszegósre, s ez zavart és viszályt idéz elő az országban és igy vezsélybe fogják dönteni — elhervasztani Erdély virágát — a ref. tanácsurakat. Aljas tervük sikerült A gonosz hízelgők azt is suttogták, hogy a tanácsosok el akarják tenni láb alól a fejedelmet s élve átadni a töröknek, jobb tehát megelőzni őket, mint megelőztetni azok által. Es a hiszékeny, állhatatlan fejedelem könnyen és hamar elhitte mindazon koholt, költött híreket s azonnal befogatta s rendre kivégeztette az ország legfőbb, gazdagabb és műveltebb, tapasztalt vezéreit, vezetőit, vagyonukat lefoglalta s a török ellen folytatott had költségei födözésére fordította.1) A szerencsétlan áldozatok : Báthori Boldizsár, Kendi Sándor, Ferencz és Gábor, Kovácsoczi Farkas, Ifjú János, Bornemisza János, Gyulai Pál, Forró János, Szalánczi László, Gálfi János és Literáti Ferencz sat. voltak. Az épen 300 év előtt Kolozsvár főterén történt vérlázitó lefejezésnek tanúja volt 0 Bőd. Hist. Eccles. I. 468—469.
