Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
A tanügy fejlődése, belélet, építkezés. A. Tanilgy. A reformatio elterjedését Magyarországon a mohácsi szerencsétlenség következményének szokták tulajdonítani rendesen a római katholikus történetírók, azt állitván, hogy annak füstje alatt észrevétlenül csúszott be Es feledik, legalább elhallgatják, hogy maga az egyház a XV. század végén s még inkább a XVI. elején folytonosan sürgette az újítást fönt és alant—reformatio in capite et membris. Azt sem igen szokták emlegetni, hogy Magyarországon is készen volt a talaj a reformatiora. A legújabb időben azonban találkozik eey-egy elfogulatlan tudós is, ki alaposan fogja fel és adja elő a magyar egyház állapotjátaXVI. század elején, mint a következő rövid rajz mutatja. Az egyházi vezetésben rendetlenség uralkodott, a fegyelem ingadozott, a papság erkölcstelen volt; a kormány és világi urak védnöki jogukkal nyílt visszaélést űztek, a hivatalokat a legtöbbet Ígérőknek adták el, vagy pedig tudatlan, erkölcstelen, világi érzelmű rokonaiknak adták. A püspökök versenyeztek a világi nagyokkal a pompázásban, fényűzésben, vesztegetés- és érzéki élvezetben és hogy költségeiket födözhessék, pénzt kellett teremteniük. Némelyek kereskedést űztek, mások társaságba állottak zsidókkal, uzsoráskodtak s oly zsarnokilag gyötörték az alsó papságot, hogy az kényszerülve volt az ország rendéihez folyamodni segély- és védelemért. Azonban az alsóbb lelkészek sem voltak jobbak. A sinodusi szabályok mutatják, hogy a lelki gondozók erkölcsei épen nem nyújtottak mintaképet a keresztyén életre. Nagyrészint tudatlanok, világiasodottak voltak, elhanyagolták a népnek művelését, mely tudatlanságban s babonában nőtt fel s igy nem nyert fogalmat vallása tanairól. E miatt elvesztették a papok hatalmukat s befolyásukat a nép kedélyére s csupán amegszokott, gépies külső szertartásokat tartották szemük előtt. *) J) Schwicker J. H. tanár Oesterreichische Vierteljahres Schrift für kath. Theologie, 6. Jahrgang. 398 p. 35*
