Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
459 el. Nem csak leczkét adott, nemcsak tanitott: tanult folytonosan, hogy annál sikeresebben taníthasson; haladott a korral és a tanári szék elnyerésével nem tartotta bcvégzettnek a tanulást és önképzést. Szakmája mellett kiváló vonzalma lévén az egyházi, papi tudományok iránt, ezekben is képezte s alkalmilag gyakorolta is magát. S bár kitűnő lelkészei voltak a vásárhelyi ref. egyház- községnek : gyakran fölkéretett ünnepélyek alkalmával szónoklat vagy imádság tartására, s előkelő szülők gyermekei confirmálá- sára. „Est in iuvencis, est in equis patrum virtus“ : Molnár Jánoson is meglátszott, hogy atyja Sámuel papi ember, theol. tanár s nagyatyja Antal János éppen főpap—püspök volt. Finum, gyöngéd modora, atyai érzéssel párosult, de a hibáztatható lágyság határáig sohasem terjedő szolid bánásmódjával tanítványai szereto- tét mindig megnyerte; a túlzott szigor és engedékenység határain belől a biztos középutat el tudta találni. Ily tulajdonokkal nemcsak tanító: nevelő is volt. Az elöljáróság október 30-án 1853. tartott ülésében beig- tatja 8 számára a rendes tanári fizetést nov. 1-én kezdődőleg folyóvá teszi s a jegyzőkönyv vezetésével is megbízza. 1854. szeptember 14-én Szász István helyett igazgatónak választatik és ezen tisztet 8 évig folytatta megszakítás nélkül. 1857. Hegedűs János eltávozásával szeptembertől kezdve 1861. augusztusig nyomda-felügyelő volt. Született 1825. február 6-án M.-Vásárhelytt, hol atyja Sámuel theol. tanár volt; édesanyja Molnár Borbára. Tanulását itt kezdette s Nagyenyeden folytatta, s ott, miután a deáki szigorlatot kitűnő eredménynyel letette, báró Kemény János — országgyűlési képviselő s Horvát Sámuel — főmérnök, tanulótársaival az elsőség felett versenyezve győztes lett s az elsőséget deáki pályája alatt mindvégig megtartotta. Élvezte a Na- láczi-féle beneficiumot; osztálytanító volt a legfelső osztályban, 3 évig könyvtárnok. 1847-ben Bécsbe ment orvosi pályára; de 1848-ban az ott is kiütött mozgalom miatt haza jött és 1850-ben, mint püspöki titkár M.-Vásárhelytt Incze Jánossal, püspöki titkár utódával együtt letette a papi szigorlatot, kitűnő osztályzattal. Innen szólította fel és hívta meg a kollégium elöljárósága 1852. év elején Török elfogatása után az általa tanitott theologiai tantárgyak folytatólagos előadására és a görögnyelv tanítására. 1855. decz. 29. vette nőül Jakab Rebekát, bögözi Jakab György leányát; de egy év múlva 1857. jan 1-én az újév angyala, midőn másoknak szives ajándékokkal kedvoskedék, Molnártól legdrágább kincsét ragadá el. Egy évig viselte a gyászfátyolt:
