Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
460 1858. január 9-én kezdve Szilágyi Anna, Szilágyi Dániel városi tanácsosnak Borosnyai Zsuzsától született leánya, osztotta meg vele az élet búját és örömét, s örvendeztette meg két fiúval: Gábor, főispáni titkárral és Jánossal, ki meghalt 1882. már- czius 27-én, 19 éves korában. 1859. és 1860-ban vizsgáló elnök volt a Marosvásárhelytt és Bonyhán tartott zsinatokon s az elsőn fölszenteltette magát pappá. Három évvel később az Ur magához szólította hű szolgáját. 1863. nyarán Kászon-Jakabfalvára ment, hogy gyógyforrásából életet és egészséget merítve, újult erővel kezdhessen, előtte oly szent tanári pályája folytatásához. Szeptember 1-én megkezdette az uj iskolai évet: de nem a vásárhelyi kollégiumban — ama felsőbb, tulvilági iskolában; szép lelkének porhüvelye koporsóban érkezett vissza Vásárhelyre szeptember 4-én és 5-én édesatyja és kedves első neje hamvaikhoz helyeztetett. A tanárikar által kiadott gyászjelentésben igen szépen és találóan jellemezte őt kartársa és melegkeblii barátja, Mentovich Ferencz: „Oh drága, felette drága hamvakat rejt e koporsó. Fájdalomtól lesújtott édesanyja visszakéri tőle örömeinek élőfáját, melyen reményei a valósulás édes gyümölcseivé fejlődtek; szerető hitestársa visszakéri napjai támaszát, kihez élete repkény gyanánt fonódott vala; pályatársai, rokonai visszakérik a meleg keblű, őszinte érzésű barátot és atyafit; a tanulóifjúság visszakéri atyai érzéssel tündöklő vezetőjét; ártatlan gyermekei. . . . ők mosolyogva játszanak. . . csak későbbre tudandják meg, menynyit veszítettek: mindhasztalan, hiszen „Azt a kis patakot, mely a szivet hajtja Ha kiapadt, semmi meg nem indíthatja.“ Mindannyian könyeket hullhatunk s nem tudjuk, melyikünk vesztesége nagyobb. Hagyjuk, ne mérlegeljük veszteségünket: legtöbbet vesztett a Haza, melynek ily tiszta keblű, nemes érzésű világos eszü és alapos tudományu fiára igen nagy szüksége lett volna.“ Irodalmi működése. A folytonos tanítás, tanulás és iskolai hivatalok folytatása annyira igénybe vették különben is rövid idejét, hogy abból az irodalommal foglalkozásra nem jutott. Egy értekezése jelent meg nyomtatásban: „Hazaszeretet növelési szempontból.“ Dieszterweg után viszonyainkra alkalmazva. Marosvásárhelyi füzetek I. k. 58—87. és‘148—162. 11. Kéziratban: Gyászbeszédek, gr. Teleki László, Moós István ügyvéd, Szász István tanár felett; a Kazinczy innepen tartott
