Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
446 Bőd ur vágyik. Én kötelezése alól ezennel feloldozom, annyit kérve csak, hogy ide hozzám érkezzen — nem akarnám szegény hazánkfiait „a mindenben elmaradtakat“ jelesb, tehetetlen ifjaink költségököni, bizonyos kitűzött czélra való utaztatásától elrettenteni. Csak rövid időig tartó itt mulatósa után, én fogom Enyedre elküldeni, de nem azért, hogy egy évben két professort tegyek. Magasbra Barátom! magasbra emelkedettek vágyai őszinte barátjának Bethlen Ferencznek.“ Szept. 23-án Szász Károly is ir Bodnak s minden szentekre a közügy szentségére kéri, ha csak van mód s lehetség, vállalja fel e szép hivatalt, s ha végre is egy szomorú nem-et kellene válaszolnia, tegye azt minél későbben, hogy az alatt a jobbra változás reménye fennmaradjon, melynek egy sugara már meg is villant Bethlen felől. Kéri továbbá, hogy elhatározó válaszait az iilető helyekre (főkonsistorium és főiskolai elöljárósághoz) beadás végett hozzá, (Szászhoz) küldje, mint a főkonsistorium is hozzá küldötte a kinevező rendelést. Október 1-én Bolyai ismét buzditólag ir, hogy fogadja el az enyedi tanárságot, s ha Bethlen nem lenne hajlandó elbocsátani, szakítson vele: „ Levelemre, melynek mását közlöttem öcsém-urammal, gr. Bethlen Ferencz nem válaszolt még: de onnét jöttéktől úgy értettem, hogy nem siker nélkül volt és a dolog oda fog kimenni, hogy öcsém-uramhoz adandja fiait Enyedre. Neki közönségesen beszélték s az volt a gyanúja, hogy a főkonsistorium reá való boszuból *) tette az öcsém-uram választását s csak erre nézve is kötelességemnek láttam neki Írni. Denique positó, hogy nem declaralná is úgy, a mint én Írtam, gordiai csög — ketté kell vágni. En éppen olyan kényes érzésű voltam: de ha — miután mátkámnak szavamat adtam és által láttam volna, hogy vele együtt pokolba menyek, ezer könyek közt lemondottam volna; mert a mennyország könnyen megürülhet a leeső angyalokkal s az ürességet készen áll az egész pokol betölteni. Sapienti satis“ November 7-én már szerencsét kíván Bodnak uj hivatalához: „Sokáig világoljon az újon gyűlt gyertya s sokakat gyújtson, melyek sírja felett tündökölve maradjanak, hogy a világló sor végetlen fényijén hazánkban.“ Szász Károly Bőd tagadó válaszára 1838. febr. 22-én újból ir: „En látván azt, mily sokan és mennyire óhajtjuk Ön tudományos munkásságát s ritka karakterét a közjó hasznára egy tágasabb kört nyitó pályán tenni áldást hozóvá s jelesen az enyedi kollégiumnak mily szükséges szerencse egy Önhöz hasonló *) Vallását változtatta, reformátusból unitárius lett.
