Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
447 férfiú; tudván továbbá a lépéseket, melyek valóban sok és különbféle részről annak oszközölhetésére tétettek : bátor valék mindig jobbat remélve Ön válaszát az illető helyekre mind e mai napig be nem adni. De közelebbről kurátorainktól fel szólittat- ván, kénytelen vagyok a minden jóknak szomorú válaszokat csakugyan közökbe küldeni, mit csakugyan oly bizodalmas, s mint nem kétlem, megnyerendő kéréssel fogok tenni, hogy a főkon- sistorium referaltatását még addig függeszsze fel, mig Öntől újabb tudósítást veendőnk Minden jóra s szentre, miért keblünk magasabban dobog, kérem és esdeklem, ne vonja el magát körünktől, mely bizonyosan Önt mind személyileg, mind a közügy érdekében nyílt karokkal s meleg kebellel várja. ... Berekeszteni levelem azon kéréssel, hogy engem továbbra is kedvező indulatjával megtisztelni s barátjai sorába számlálni szíveskedjék, a ki hasonló érzéssel vagyok igaz tisztelője s barátja.“ Bőd nem fogadta el a tanárságot s Dósa még most sem hagy fel azon reménynyel, hogy ha lejő Bécsből a Bethlen Fe- renczczel való viszonya más fordulatot vehet, a mint ezt marcz. 9. 1838. levelében kifejezi: „Fáj, kedves barátom, mélyen fáj mindnyájunknak, hogy az enyedi szép tanítói pályát nem áll hatalmadban elfogadni s fájdalmunkat csupán az enyhíthetné, ha a jó szerencse oly hiv leendne hozzád, a milyen hiv te valál a kötelesség magasabb érzetében (hez ?) Már abban nyilatkoztatom baráti javallatomat, hogy jöjj mentői hamarább le, mert mentői későbbre halasztód, annál bajosabb szokni ahoz, a mi csakugyan szokást kiván. Aztán attól a reménységtől még most sem tudom megfosztani magamot, hogy személyes értekezés utján könnyen vehetnek gr. B. Ferenczczeli viszonyaid szives óhaj- tásink szerinti fordulást. Nekünk husvét után harmadik vasárnap consistorialis gyűlésünk leend, a mikoron az enyedi professorság függőben levő dolgának el kell dőlni. Azelőtt ha leérkezhetnél, ugyan jó lenne. c) Hét év múlva 1845-ben a Kelemen halála után Bőd régi barátai újból minden követ megmozdítanak, hogy a derék embert megnyerjék a közügy szolgálatának : a természetrajzi tanszék betöltésére. Megválasztásáról Dósa Elek október 5-én költ következő szép levelével értesíti s hívja meg előzetesen barátikig: „A miután elannyira esengék—teljesülé. Collegánkká vá- lasztatásodoni örömem leirhatatlan s neveli becsét az, hogy abba collegáim, curatoraink, az egész ifjúság sőt még a reánk s főoskolánkra nézve idegenek is és pedig példa nélküli szives önkéntességgel osztoznak, mintha mindeniknek régen táplált óhajtása s reménye teljesült volna. — A közvéleménynek ilye29
