Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
421 „qui cupit optatam“ etc. Német országot egészen úgy lehet nézni, mint egy nagy akadémiát, melyben a legalsó földmive- lőtöl fogva a legnagyobb philosophusig, mindentől lehet tanulni valamit. A mi pedig a benne levő úgynevezett universitasokat illeti, azok valóságos műhelyei a tudományok és mesterségeknek. A tudományt a tudós úgy árulja a maga katedrájából, mint a mesterember vagy a boltos a maga boltjából portékáit, szintoly formán dicsérvén, sőt némelyik dicsekedvén portékáival, mint amazok. Lehet is vásárolni olcsóbban, drágábban akármit, csakhogy ne akarjon az ember mindent megvenni, mert sem pénze fel nem éri, sem koponyája be nem foghatja. Itt azt az elvet jól tudják, mert bezzeg nincs képzete az universalis embernek, a polyhistornak. mint nálunk. A theologussal, ha politikát tár- gyazó matériáról, vagy physikáról, chemiáról, históriáról stb. beszél az ember, mindjárt felakad a discursus, s igy akármelyik fachbelit vegye fel az ember. Ellenben a maga fachjában mindenik úgy áll, mint a kőszikla. A mi a tanítás módját illeti, a nem egyforma, hanem a mint observáltam Lipsiában, Jenában és itt (Marburgban) röviden ide megy ki. A professor az óra elütése után rendszerint 10 perczczel fel áll katedrájába s a szerint, a mint vénebb vagy ifjabb, füstösebb vagy kevésbé füstös papirosról, melyet ők Heft-nek neveznek, elolvassa, a mit azelőtt kevesebb vagy több esztendővel irt oda, rendszerint má- sunnan, a mellé helyen-helyen tészen egy-egy elmés vagy el- métlen megjegyzést, melyeket a gymnasiumokból akkor kibújt ifjancz németek nagy aviditással s bámulással leirnak. (Ezek közt én is rapialék vagy 60 ivet a télen, nem tudom az észnek-e, vagy a kéznek adnak itt több dolgot?) Azután otthon vagy elolvassák vagy nem. így eltöltvén rendszerint 3 esztendőt vagy kevesebbet, kiki a maga fachja szerint egy gyengébb vagy jobb exament ad s azzal megnyerte, hogy egy más examen után, melyet kiki a maga hazájában teszen és a melytől rendszerint nem félnek úgy, mint az akadémiaitól, anstellirozodnak és igy az időtt felvéve az idevaló tanulók bizonyosan nem tanulnak 73-ad részinél többet, mint a mi ifjaink. S mi az oka mégis, hogy ők későbben, mint már status emberei, akármiféle statusbelit vegyünk fel, s mérjük a mieinkhez, a tudományokban annyira felül állanak rajtunk? Én ennek több okát látom, de a melyek annyira össze vannak kötve még derekabb hazánkfiainak is előítéleteivel s egész statusunk alkottatásával, hogy azoknak mostanság való megváltozása csak pium desideriumnak marad. Annyi igaz, hogy valameddig azok az okok el nem töröltetnek, mind addig hiában hozzák a sok törvényt triviális és főiskolákról,
