Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
420 Neszmélyen, hol a Csokonai Lillája ma, mint papné lakik, de a kinek minden kívánságom mellett sem adhaték visitát a sietség miatt, minden experientiám csak egy pecsét alatt áruitatott és 24 kron megvett, mint egy másfél fertályos fein, echt neszmélyi bornak megivásában állott. Ennek accentusa nagyon hasonlított a czelnai jó ó-borhoz, de annál több szeszét vettem észre.“ Bécsben 10 napot töltött el, okt. 21—31. Itt, valamint Pesten és Budán is, hol két napig maradott, mindent megnézett futólag: de „esztendők kellenének arra. ha az ember re- sonirozni akarna a tárgyakról; itt az ember csak néz s bámul azon, hogy mire mehet az ember. Az ilyen hirtelen való látásban nem is igen sok haszon van, hogy ne mondjam, hogy épen semmi sincs.“ Prágán, Drezdán, Lipcsén, Jénán, Weimaron, Eiseuachon át, hol mindenütt megnézte a történeti nevezetességű helyeket, lejegyezte a feliratokat, november 30-án megérkezett Mar- burgba. Innen két kirándulást tett: 1831. máj. 20—26-ig a pünkösdi szünidőn Kasselbe és Wilhelmshöhere és ugyanazon évben az őszi ferián a Rajpa-vidékén. Kasselben találkozott több erdélyi magyarral, u m. Zeyk József, b. Bánffi János, Katona István, Hiri Ferencz, Székely Mózes (unitárius professor), Herepei Gergely (deési káplán,) kik hasonlóan azon nap érkeztek Göttingából a wilhelmshöhei pünkösdi innepélyre. Kasselben fölkereste a Lyceumban a conrector Mathias fiát, kivel Marburgban ismerkedett meg; a derék Has- sus másnapra reggelire hívta az egész magyar társaságot, s német módszerint vajaskenyérrel, kalácscsal, szalámival s rajnai borral tractálta, a mappán kikereste s meghúzta a lakhelyét mindeniknek. Yolt oly német barátja, ki félszázad után is megemlékezett róla s érdeklődött: 1885-ben Márburgból Scipio con- sistorialrath Teutsch D. G. erdélyi ágostai hitv. püspöktől tudakozza, él-e még Eresei vagy nem?ha él, hol van és mi czime? ha nem ól, hol mikor és minő viszonyok között halt meg? Bolyai Farkastól is többször tudakozódtak Eresei felől márburgi régi barátai. „Utamban annyi jót, szépet és érdekest láttam és hallottam — írja Bodnak 1831. máj. 1-én — hogyha egyéb hasznot semmit sem látnék is csak azt, mégsem adnám a reá tett költségért és fáradtságért; de ha az ember az utazásban meglevő minden különbféle utában az emberre befolyó hasznokat és gyönyörűségeket akar élvezni, legtanácsosabbnak tartom a gyalog való utazást, Horatiusnak azon mondását tevén fel utazási elvének:
