Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882

295 mészeti erejénél fogva azt kell hinnünk, hogy bizonyosan csak kri­tikáink nem léte s a más nyelven írottaknak általa elmulasztott ol­vasása, a mint maga. vallja élőbeszédjében, okozza drámai müvész- sége hijánosságait. Állanak ezek ebben: nem gondolkodott a drá­mai bog megkötéséről, mely az olvasó figyelmét nyughatlan vágyásba ragadná, annálfogva nincs a bognak közepe, nincs feloldása s igy munkája mindenütt csak sima. Nem váltják fel egymást sebesen a várakozást, megelégedést vagy fájdalmat okozó tettek ; e helyett személyei majd mindenütt hosszasan dialogizálnak Hanem egyedül a gondolatok nagyságára nézve nem ismer az Ítélő jobb munkát drámai literaturánkban, mint ezeket és Kisfaludy1) Hunyadi Jáno­sát, raindeniket külön értelembe véve. Kisfaludy Hőse büszkén ne­mes, fegyver zörögve csap elé, egy uj Epaminondás; ezen ismeret­len iró (Bolyai) Hunyadija pedig „Kemény Simon“-ban Yirgili pius Aeneas. Kétségen kívül az elsőbb jobban eltalálta Hunyadi karak­terét. — A mi vélekedésünk szerint ezen játékok füzetlen orientál gyöngyök. “2) A biráló bizottság tehát ingadozott a jutalom oda Ítélésében „A pártosság“ és „Öt szomorú játék“ között. De ha már az első­nek vissza adta újra dolgozás végett munkáját, megtehette volna ezt az utolsóval is. — Es kérdésnek marad, vájjon a mellőzés által magát sértve érzett nemes büszkeség egy kis buzdító bátorítás után3) nem alakította volna-e át hevenyében irt darabjait úgy, hogy azok a késő kornak is mintául szolgáljanak, a mint ezt a több pályázó közül Katona J. minden biztató buzdítás nélkül tette ugyanezen sorsban részesült Bánk-Bánjával. Ezt sejtetik velünk ajánló le­vele ezen első sorai is: „Édes Hazám! mint az anya a gvügyö- gésen kezdődő beszédet, vedd kedvesen ezen próbát! De ha lá­tod, hogy azon a nyelven szólani nem fogok, ints meg merész­ségemért. s azonnal megnémulva más nyelven próbálom megnyerni szeretetedet. Csak kérlek, bár annyiban kedvezz, hogy az idő reszelője ezeken igen kevéssé volt .... csak kóstoltatni bátor­kodom az uj bort, hogy tudjam, jó lesz-e s a Nonus annusig miveljem-e a szőlőt, vagy a mostoha klímához képest egyebet ne­veljek. “ A buzdító bátorítás elmaradt és Bolyai, bár egy évvel ké- *) *) Kisfaludy Sándor. Kisfaludy Károly két müvéhez nem csak tár­gyat és lelkesedést vett, miként. Toldy mondja, hanem gondolatokat, helyzeteket kölcsönzött Bolyaitól. Lásd az összehasonlítást „Otthon“ 2. évf. februári füzetében 1875. Bolyai Farkas. Irodalmi tanulmány. Irta Névy László. 2) Erdélyi Muzeum, 10. füzet, kiadta Döbrentei Gábor. Pest, 1818. 8) Excitat auditor stúdium, laudataque virtus ereseit, et iminen- sum glória calcar habet. Ovid, Elegiae de Ponto, lib. IV. eleg. 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom