Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
291 lyett «van. Többet írtam volt, de a többit elhagytam ; ennyit pedig, mindent kímélni kívánó természetem mellett is, kinyilatkoztatni kötelesnek éreztem magamat, hogy ha lehet, az uralkodni kezdett fattyú fény ne hátráltassa még tovább is hazánkban a kimivelődés tekenősbékai későségét. Tavaly Írtam volt Sehedelnek kétszer is, hogy ha aT. T. (Tudós Társaság) kinyomatná s szélyel küldözné, ktildenék nehány ívet az alsó s felső mathesis magyarul lejendő alapos kiadásáról oly czéllal, hogy az minden templom fertéztető gúny sat. félretéte- lével az igazsághoz és hazához való tiszta hivséggel, ha lehet mig élek még, vitatódnék meg, mind a terminológiára, mind a dologra nézve, hogy aztán úgy készüljön egy alapos magyar mathesis; de még feleletet se vettem, melyen nem is csudálkozom ott, a hol a Nagy Károly arithmeticáját megkoszorúzták. *) így már kéntelen vagyok (akármely szegényen is meggyőződésbeli áldozatot téve) magam költségemen nyomatni ki s szélyel küldözni, meghiva egész szerény s tiszta czélu szívvel minden ahozértőt, a publice nyomtatásban (in spécié az Athenaeumban) lejendő megvitatásra. Nehány munkám volna még kinyomatni, de nincs pénz s idő, kedv sincs.“ Az elébbi levél után csak hamar aug. vége felé újból igy ir Bodnak: „Köszönöm a — nak áthúzását: a leiró is tudta volna, de exameni bajok közt irta. Hogy ki nem nyomtatták, hiba; nem képzeltem volna: azok a magok tónusát erőszakkal tartják fenn. Kétszer Írtam az 1836-iki Canicula előtt D. Sehedelnek, hogy kiildenék fel a T. Társasághoz egy tervet ezután készülendő alapos magyar mathesisre, ha kinyomatnák s szélyel küldenék az ahoz értőkhez, bizonyos folyóiratban, az igazsághoz s hazai czél szentségéhez illő szerénységgel lejendő megvitatás végett; de nem válaszolt, s én már itt áldozattal, (mert a deákból még egy se ment pénzen az előfizetőken kivül; csak az ajándékok kötése is sok.) fogok hozzá, a T. Társaságnak ajánlom s ajándékba küldök oda ötvent az elküldözés végett; de félvén, hogy azt is elrejtik, ta- *) *) „Magyarországon 200 cs. aranyat nyert a Nagy Károly mathe- sise: itt a tavaszszal tanitványim ugyan másként Ítéltek ; tudósítson, ha valami eredetit e csak valamit tisztába hozva talált benne, vagy ha valamely jó uj műszó van benne. A nyomtatás szép, az igaz, s correct s elég nagy; de részemről egy lapot többre becsülök, a melyben valami tisztába van hozva, mint csak összerakott tiz foliantot.“ (1836. okt. 1. Bodhoz irt levelében.) E levelében B. Jánosról Írja Bodnak : „A fiam azt mondja, hogy a 5-ti gradus aequatiot generaliter resolvalta, megmutatván az impos- sibilitas demonstratioja hibáit; sőt kiterjesztette a még felsőbbekre is. Még nem küldötte el hozzám, de Ígérte, hogy elküldi, várom, talán holnap.“
