Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
283 valamihez hozzá fogott megint, elfeledte a kávét s az ujbél kifutott, s volt újból zsémb és zsőrtölés. Végre sikerült mégis a jó erős kávé elkészítése. A 2. pontra. Azt írja Bőd, hogy szalmán hált. — Lehetséges, hogy ifjú korában azon hált, de a harminczas és negyvenes években derekalyon s később mátráezon is. Idegen ágyneműben s főként derekalyon nem igen hált s idegen helyen inkább szalmazsákra feküdt, mint derekalyra; de ha hosszabb időre távozott el házától, ágyneműt vitt magával párnazsákban. Koporsóban pedig soha sem hált. Az ugyan áll, hogy első koporsóját még a harminczas években megvette minthogy már akkor kezdett a halálra készülni és Gergely fiát fél évig abban hálatta; de 1837-ben, mikor Göldner Dániel igen jó embere meghalt, oda ajándékozta, s abban temették el jó barátját. A 3. pontra. A kölykes kutya története is egészen ellenkezőleg történt, mint Bőd irta. Az nem a Bolyai ajtajában, hanem egészen a kert végében volt szénaboglya alá kölykezett s a mint Bolyai egyszer Molnár Sámuel kartársával ott sétált, a kutya kölykeit féltve, megtámadta őket. És Bolyai ott sem szenvedte meg a kutyát, hanem szekeresével, Kis István urammal meglövette. B. Gergely, mint gyermek, tanúja volt ezen kutya históriának s tudja, tisztán emlékezik reá, hogy azon őszi szilvatermést nem hagyta veszni a vehemens canisért, hanem egy sereg tanuló gyereket lehivatott a kollégiumból, lerázatta és felszedette s hordók- és kádakba rakatta s kifőzette a kisutczában lakott Izsó Mányival. 4. Domáldi jószága jövedelmével is máskép áll a dolog. Bort, törökbuza s alma termést is beszállították jobbágyai Vásárhelyre. Bírája és jobbágyai a hol és mennyiben lehetett, hogy meg ne rövidítették volna távol lakó urokat, gazdájokat, nem lehetetlen; de hogy minden jövedelmét oda ajándékozta, vagy nagylelkűen kiosztotta volna a hozzá folyamodóknak akkor, midőn maga is mindig szükséget szenvedett, nem hihető. Második neje halála után B. János költözött a Domáldi jószágba. Ü csak az alma termésben részesítette atyját, annak felét beküldötte, egyebet nem adott. 1847-ben atyai osztályt tett maga és fiai közt, mely szerint a Domáldi rész jószágot és a Kabosné adósságát magának megtartotta, tehát nem az irt okból adta haszonbérbe, hanem mint maga osztályrészével rendelkezett. 1853-ban őszszel Groisz kerületi főnökhöz indult látogatást tenni. Útközben puncs essentiát vett, zsebébe tette s a mint a Groisz szállása lépcsőzetén ment fel, elesett s a hosszú kék kabátja zsebébe tett üveg eltört s magát megütötte. Fájdalma miatt való elkeseredésében hozzá bejáró s bizalmasabb tanítványait unszolta, sürP
