Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882

116

taUensiuni. Actum coram Scholae rectore Michäele Buzinkai. “|A következő seniori számadásvizsgálás már Fehérvárit történt Erdélyben 1672. május 15-ón e szerint: „Accepta ratione ultima a seniore Scholae Patakino-Albensis Stephano Szekeresi, reperta est penes eum paratae pecuniae summa flór. 967 ac. den. 94. quorum octingenti Deb- reczini in arca Scholae prafatae sunt depositi; item flór. 168 den. 57 Albae penes primarios resignandi ad manus futuri senioris. Rursum erogata flór. 174 den. 52. Supellex argentea omnis Debreczini de- posita. Actum coram Johanne Posaházi Collegii professore.*

Buzinkai előbb filozófiát tanított Patakon, logikát és rhetorikát s vezette a tanügyet; Baczoni halála után (1662.) a theologia tanítását is ő vette át s lett ekkor első rektor. Tanári működését azonban nagyon megbénították már ekkor a Rákóczi családban történt változások. 1660-ban ápril 24-ike körül ez iskola és egyház főtámasza, I. Rákóczi György kegyes özvegye, Lorántfi Zsuzsánna fe- jedelemasszony, fia II. Rákóczi György erdélyi fejedelem szerencsétlenségén való aggódás és családja felfordulásából következett keserűség miatt meghal Patakon szélhüdésben. A gondviselés kedvezni látszott a kegyes özvegynek annyiban, hogy fiának Kolozsvár mellett, a Gyalu és Fenes közt május 22-én a törökkel történt szerencsétlen csatában kapott sebek miatt junius 8-án Váradon bekövetkezett halálát nem érte meg.1)

Báthori Zsófia, II. Rákóczi Gy. özvegye, férje halála után a következő évben fiával, a 15 éves I. Rákóczi Ferenczczel visszatért a róm. kath. vallásra, melyben született és neveltetett és a melyet a fejedelemmel való egybekelhetés kedvéért csak szinleg és nem benső meggyőződésből hagyott volt el. És mintha kárpótlást kívánt volna szerezni ősi vallásának az ideiglenes kitérésért, kezdette elvonni a két Rákóczi és Lorántfi Zsuzsánna által az iskolának és egyháznak adott javakat.

1664-ben, május hó 4-én az isteni tisztelet ideje alatt Rákóczi Ferencz katonai karhatalommal elfoglaltatta Buzinkai tanári szállását. A pataki városi közjegyzőkönyv e szomorú eseményt e szavakban hagyta fenn az utókornak:

„Anno 1664. die 4. máji hóra 8-a matutina, mikor templom*) Bethlen Imre: II. Rákóozi Gy. ideje. N.-Enyed, 1829. 123. 1}