Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
A tövényeket megelőzőleg a bibliából, görög bölcsek, latin és hellen remekírók müveiből, mint I. Tini. 8—10 vers, Ovidius Fastor. lib. 3., továbbá Theopbrastus, Antiphanes, Cyrus, Bias, Cleobulus és Demosthenestől vett mondatok állanak. I. Ezen tanuló társaságunk minden polgárától és alapítványosá- tól ép úgy, mint az idegenektől komolyan megkívánjuk, hogy mindenek előtt istennek tartozó kegyességre emlékezvén, mindig és mindenütt úgy intézzék élőtöket és cselekedetüket, hogy isten tiszteletét és dicsőségét mindig magok előtt tartsák: »Mindeneket az isten dicsőségére miveljetek.* 1. Kor. X. 31. és: „ügy fónyljók a ti világosságtok az emberek előtt, hogy dicsőítsék a ti mennyei atyátokat.* Mat. Y. 16. 67 Isten és emberek iránti kötelességét pedig ki-ki az egyház ünnepélyes gyűlésén — egyházi szertartásokon - az egyházban tartatni szokott szent beszédek, zsoltárok és istenes énekek éneklése, reggeli és estvéli könyörgések, temetésre járások, nyilvános előadások (leczkék) alkalmával nyilvánítsa, mindezen gyűlések czélja Isten dicsősége és dicsőítése lóvén. III. Ezeket tehát mindenki különösen kedvelje, örömest és gyakran látogassa, járja; isteni dicséretek éneklésére száját kinyitni ne szógyelje, azon meggyőződésben, hogy ő nem valamely világi fejedelem előtt áll ott azon a helyen, hanem a mindenható isten színe előtt, ki a sziveket és veséket vizsgálja és az angyalok előtt, kik az ö parancsai teljesítésére mindig készen állanak. IV. Ezért kegyes arczczal, illendő járással, az az, a mi rendünkhöz illő, gondok- és világi nyugtalanságoktól, főként pedig tisztát- lan és tiltott gondolkozástól ment és szabad lélekkel, nyugodt és szemérmes, nem pedig kószáló ós kaczór szemekkel teljesítse ki-ki 6*
