Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882

a maga helyén, mások megbántása és sértése nélkül a vallásos szertartást (rés divina), hogy igy mind a mi tiszteletünk kedves lehessen isten előtt, mind a mi rendünk rágalmazására és gyalázására való minden alkalom eltávolíttassák és kikerültessék.

V.

De külső társalgásunk is pályánknak megfelelő legyen, azaz jámbor, tiszteletre méltó, szerény és szeplőtlen mindenütt, főként pedig városon, hol erkölcsünknek és társalgásunknak annyi bírálója van, a mennyi szemlélője. Arra tehát mindenki szorgalmasan vigyázzon, -hogy könnyelmű, haszontalan szavakkal és tagjártatásokkal magát és rendjét mások előtt meg ne gyalázza. Különösen pedig a tanulásra rendelt órákon, mind a reggelieken, mind a délutániakon az iskola küszöbén ki ne menjen, a városon szanaszét ne kószáljon, a piaczon ne sétálgasson, hogy lássák; magán házakhoz ne járogasson, kiváltképpen pedig az éjjeli órákon az iskola falain kívül ne kóboróljon: hogy a roszra való alkalom kikerülésével becsületünk meg legyen óva a gyanútól s tanulásunk sikeresebben haladhasson előre.

VI.

Társaságunknak istentől rendelt czélja az iskolában mindig szemeink előtt forogjon; azért a nyilvános leczkóken, vizsgákon, ismétléseken mindenki pontosan (megjelenjék) ott legyen; továbbá a gyakorlásokra — milyenek az írásbeli gyako rlat, a latin beszéd használása s ezeknek emlézése (mely három dolog a tanulókat legszerencsésebben és gyorsabban elősegíti) — nagy gondot fordítson. A tanuló (scholasticus) ugyanis istentől arra rendelt személy, hogy az istenről szóló tudományt, azután a szópmüvészeteket és nyelveket, melyek az egyházaknak és államoknak hasznára leendenek, alaposan megtanulja.

VII.

Hogy mindezek annál szerencsésebben teljesíttethessenek : tiszta, józan és jámbor életet éljen mindenki társaságunkban, a hol csak a tisztességes és törvényekkel egyező dolgok vannak megengedve; távol legyenek az éjszakai tivornyázások, lármák, veszekedések, ci68