Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
et collega milii adjundo.“*) E collegája Geleinek — bár nem nevezi meg — Bojthi volt az idézett levelek tanúsítása szerint. — Heidelberget a következett 1620-ik év szeptemberében a spanyol hadsereg fenyegető támadása miatt már elkollett hagyniok s Nür- bergen és Prágán át — honnan a Fehérhegyi ütközet előtt alig pár nappal indultak ki (nov. 3.) sietve jöttek Magyarországra. Géléi HeideJbergből történt ezen másodszori haza jövetele után papi hivatal folytatására adta magát s 1021. nov. 23-án a szathmár-né- methi synoduson föl is szenteltette. E szerint Bojthi külföldön töltött ideje 1017—1020., pár hó híján 3 év. Bojthinak Ileidelbergből lejövetele után a marosvásárhelyi isk. reetori hivatala elfoglalásáig lefolyt idejét, foglalkozását, természetét és tanítói modorát Bethlennek 1021-ben Ilunnobrodból okt. 20-án és november 12-én alig három hét alatt Alvinczihez irt két levele deríti ki: „Az mint öcsénk Bethlen István uram adja értésünkre, Bojthi Gáspárt az mi parancsolatunk szerint az gyermek Bethlen Istók mellé kiküldötte, kihoz noha, az mint mostan értjük, az gyermeknek kedve nem igen vagyon: mindazáltal, hogy immár parancsolatunkra kijött (mivel azelőtt nem is tudtuk annyira, hogy az gyermeknek hozzája kedve nincsen) Kegyelmed állássa az gyermek mellé, igen jól eleibe adván mi nevünkkel is, hogy az gyermek tanításában szorgalmatosán forgolódván, az öreg deákokkal együtt való deáki exercitiumokra szoktassa és magától kemény magaviselése miatt az gyermeket el ne idegenitse, hogy annál jobb kedve legyen az tanuláshoz is az gyermeknek. Az gyermeket is intse kegyelmed, hogy szavát fogadván mesterének az tanulástól idegen ne legyen. Hogyha pedig Károli kegyelmed mellett az káp- lánságban megakar maradni, abban sem tartunk ellent, de ha ahoz kedve nem volna, bocsássa és küldje be az vásárhelyi főmesterségre. Datum ex oppido marchionatus Moraviae Hunnobrodiensi, die 20. oetobr. 1621.“ „Böjti az mint értjük, az gyermeket agyban-főben gyakorta verte, mivel hertelen sora vagyon az barátomnak s azért idegen az ') Géléi Katona István „Praeconium ovangelicum,“ Albae-Juliae, 1040. liber II-us Praefatio. Géléi saját életrajzában. 34
