Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
gyermek tőle. Kgd megintse, úgy ne bánjék vele, mivel már öregedik is naponként, az intéssel, fenyítékkel talán többet indicalhat, s ha az nem lenne elég, ostorral (lásson) hozzá.“ Ez utóirat Bethlen sajátkezű Írása. A második levélben (nov. 12.J értesíti Alvinczit historicusáuak Bocatiusnak ugyanazon nap történt haláláról s kéri, hogy gondoskodjék más historicusról, „ne maradnának enni sok szép dolgok perpetuum silentiumban. “ Utóiratban ezt jegyzi sajátkezüleg: „Parancsoljon gyakorta kgd Károlinak, az gyermeket tanítsa szorgalmatosán, és ne magyar scholákban való hitván szokás szerint, hanem more Jesuitarum exercealjaaz gyermek magát az oratio csenálásokban, legyen jó rhetor, orator, eloquens ha adatik.“ Ezek szerint Bethlen István Bojthit kiküldötte fájához Istókhoz nevelőnek 1621. októberben Kassára. Kérdés hol volt 1620. novembertől 1621. októberig, és ki volt ezen idő alatt Istók instru- ctora? Talán delei volt az instructor, s minthogy épen akkor november 23-án udvari papjává ordináltatta deleit Bethlen, ezért kellett újból Bojtbit hivni meg Istókhoz. Nem lehetetlen, hogy Bojthi már Vásárhelyt volt s fölhivatása után az üresen maradott „vásárhelyi fő mesterségre“ úgy ajánlotta Bethlen dábor Károlit Alvinczi káplánját, Alvinczi pedig a Bojthi tuiszigoru bánásmódja miatt megcserélte a személyeket: Bojthit küldötte Vásárhelyre s Károlit állította Istók mellé, 1621. október végén vagy november elején. 1622-ben bizonyos, hogy Vásárhelyt volt Ugyanezen évben május hó vége felé a Bethlen dáborné temetésén mondott latin elégiáját megelőző pár sorban1) magát „Ludi Moderator Maros-Va- sarheliensis“-nek Írja. ] 623. elején már dyulafehérvártt volt keserűi Dayka János püspök dyulafehérvárról april 9-én Bethlenhez irt levelének e pontja szerint: „Az deákok kántor pénze felől még Ivgls uram, Bálint deák urammal nem beszélhettem; a mint értéin, nehezen fogja szerét tehetni: mert közel két hónappal ezelőtt parancsolta volt felséged, hogy Bojthi uramnak kántor pénzét megadja, de még neki sem adott egy batkát is, melyről Bojthi uram panaszolkodék előttem ; ha meg nem adhatja, nem tudom az deákokat honnat való kegyel35 J) Exequiae principales. Pag. 67.
