Református Kollégium, Marosvásárhely, 1881

— 32 —

várd újságok csak ezekről beszélnek, ezek nyomulnak előtérbe, ezekről tudósítanak bennünket levelezőink. Itt egészen más fiatalságot láttam magam előtt. A vidéknek és Párisnak lelkesedő, mozgékony, dolgozó fiatalságát, mélyé a jövő, s mely a jövőt nagygyá fogja tenni.“ Mily lélekemelő, mily nagyszerűen szép lenne, ha a mi fiatalságunk nagyobb részéről is igy lehetne nyilatkozni. Sánta ember vagyok, de ily magasztos látvány előtt: „sub- limi feriarn sidera vertice.“

És az az én fájdalmam, hogy ifjaink legnagyobb része — nemcsak rólatok beszélek — nem mozgékony, nem kotelességérző, nem munkás, a reá bízott talentumot nem használja, pedig a jövő nem a tétleueké, csüg- gedezőké, hanem azoké, akik dolgoznak. Azonban, valamint, mindennek, úgy ennok is meg vau a maga elégséges oka. „Sok helyeu az iskola még mindenfelől ellenség által van környezve. Csaknem mindenki műhelynek tekinti, melynek az a rendeltetése, hogy a tanulókat a vizsgálatra előkészítse. Nagyon kevesen tudják felfogni, hogy a ki átlépik az iskola küszöbén, templomba jut, hol mindenkire nézve az az első dolog, hogy megtanulja mikép teljesítse kötelességét. Az a tanuló, ki nem ezen kezdi, az sem görögöt, sem latint, sem gymnásztikát, szóval semmit sem fog megtanulni. Hisz azok az ő szemében — és e felfogást rendesen hazulról hozza — csupán vizsgálati tárgyak. S még hogy a vizsgálaton átessék is, gyakran rászorul a csalásra, mely czinkosa és természetes büntetése mindazoknak, kik azt képzelik; gyakorolhatják értelmüket a nélkül, hogy jellemüket képeznék, nemesítenék.“ Némelyek a nagyobbak közül, kik-