Református Kollégium, Marosvásárhely, 1881

— 31 —

Túlzottan setét a kép ? Sötétnek setét, mert a fekete éjszakát nem lehet hajnalpírral festeni, de teljesen élethű. Ugyanis a hajlani, gyakorlás által, mely nemcsak szunyadókat kelthet fel, de nem létezőket is hívhat életre, kívánsággá nőhet, ez ha állandóvá válik, szenvedél lyé erősül. A szenvedély pedig vagy kiöli, vagy hatalmába keríti a többi hajlamokat, mint az európai ember az amerikai benszülötteket. Például; kiben a tudmányokra való hajlam szenvedél lyé nőtt, az nem ügyel többé egészségi viszonyaira, társadalmi kötelességeire, hivatására. Egyedül ezen kívánság betöltésére, mely gondolkodását akaratát, egész valóját uralja, irányul minden érzéki működése. Ilyent nem láttatok ? Jól van ! Kovácsoljunk egy másikat. Kinél a játékosság vált szenvedéllyé, az nem gondol többé vagyonával, nem szülőivel, nejével, gyermekeivel. S ha százszor feltette is magában, hogy nem játszik többé, százegyedikszer újból próbál. Pedig a pénznek, mint olyannak nincs becse előtte, s az inger csak az a feszültség, az a hatalmas kedélymozgás, mely a nyerés és vesztés, merény és remény között hullámzik, s mely mint a mélység a fölébe hajlót, örvényébe vonja meuthetlenül. Ezért tartom élethűnek a fentebbi képet; ezért tilalmazzák Collegiumunk törvényei a fogadókba, kávóházakba való járást; ezért igyekszünk mi érvényt szerezni azoknak.

A franczia népnevelési egylet Congressusán egyik szónok, egyebek között igy beszélt: „S milyen fiatalságot láttam itten — t. i. Párisban — ez nem boulevardok léha serege, mely a kávéházak előtt abszintot iszik. Az idegen, ki Párisba jön, csak ezeket látja, a léha boule-