Református Kollégium, Marosvásárhely, 1881

30 —

össehangozván, azt táplálták, hizlalták. Hogy azoktól elzárva, csöndes magányukban -- hol különben is, mint Kölcsey mondja: „fejük a talentum* — magukba szállani, idejük is, módjuk is legyen,

T. H. Ns ifjúság! Sokan mondják odakint az életben is, nemcsak ti: hogy a szülők, nevelők és tanítók, csak mint néma tanuk nézzék amint jönnek és mennek a hajlamok. Én ezzel szemben amondó vagyok : hogy a hajlamokat is fegyelem alá kell fogni. Kedvező körülmények között, a képzeltek is megerősülhetnek; kedvezőtlenek között a valóban létezők is elsatnyulhatnak, sőt ki is veszhetnek.

Év folytán többször kellett felelnem azon kérdésre: miért tiltjuk az ifjaknak a kávéházakba, kuglizó helyekre, fogadókba sat. sat. való járást, hisz oda tiszessóges emberek járnak, s aztán az ifjú embernek nem szükséges-e az időtöltés ?

Szükséges az időtöltés, elismerem, de valamint az ételt, azonképen a mulatságot is az illetők korához, fejlettségéhez kell szabni. Vájjon mi lenne a csecsemőből, ha tej helyett rostélyossal táplálnák ? Angyal igen, de férfi bizonyosan nem. Még csak egy „argumentumot ad hominem.“ A „Komlókertben“ lévő kuglik, kellemes szórakozást nyújtanak a férfinak, ész fárasztó munka és test zsibbasztó ülés után, de nem valók a fejletlen testű és jellemű ifjaknak. S ha az ifjú ott kezdi fejleszteni jellemét, nem is nagy futamodás után, a „Favágóhoz“ ér. Onnan egy tántorodás még, s az, a ki a kert fejében vidám reménynyel épitgetó képzelete csillogó fehér várait, a kert alatt ébred fel. Példát sem idézek, forduljunk el a szomorú látványtól!