Református Kollégium, Marosvásárhely, 1881

kivül hagyják : hogy meg volt és lesz minden kornak és nemnek, minden egyes és népegyednek, saját egyéniségének erőin alapuló hajlandósága, molyét fejteni, alakítani, igenis lehet és kell, de rákényszeríteni sem nem lehet, sem nem kell Tgen sokan nem gondolják meg: hogy bűnt követünk el az egyes egyénekben rejlő géniusz ellen, ha magunkat, vagy másokat oly hivatásra erőszakoljuk, melyre a természetes hajlamok hiányzanak.

A nagyobb rész maga v is el ete kielégítő volt. Az iskolai törvényszék kétszer ült össze. Egyszer hogy egy tanulót tanácsossal elutasítson, nehogy az idevaló kiima, s különösen a „Komlókért“ ragályos kigőzölgése a „ febris potatoriust“ mely ki-kitörtbelőle, de nem „kórt eget,“ gyógyithatlanná fejlessze ki benne. Máskor, hogy négyet rövidebb pórázra fogjon — műnyelven internáljon. A katonát lelkesítő beszéd után, víg zene hangjai mellett indítják csatába, minthogy azok a bátorság alapérzelmei- vel összhangban vannak. Corneille franezia drámaíró mikor szoraorujátékait. irta, ablakait fekete függönyökké] setétitette be, bogy költői hangulatát érzékipótló szerrel fokozza. A kath egyház csúcsíves építés, setét ablakfestés, füstöléssel — hogy csak ezeket említsem — megy segélyére a vallásos érzésnek. Nekünk minthogy az illetőkben, a. szorgalomra, kötelességérzésre való hajlamot, fegyveres szemmel sem sikerült felfedezni, tehát azoknak segélyére sem mehettünk: az említettem eljárást meg kellett fordítanunk. Mi az internálással el akartuk az illetőket rekeszteni azon helyektől és — mondjuk csak igy — időtöltésektől, melyek az ők restségre, tunyaságra, óra- múiasztásra, rendetlenségre hajlandó alaphangulatukkal