Református Kollégium, Marosvásárhely, 1881

28

Kalkulusaitokról, már értesülve vagyok.

Minthogy az azok közötti arány a múlt évihez nagyon hasonló, arról pedig akkor bővebben szóltam, most úgy vélem hallgathatók.

Ez év elején beíratta magát 460 tanuló,

A három elemi osztályba 142, a8 gymuásiumiba 318. A gyinu. népességét illetőleg meg kell jegyeznem, hogy az általában is elég sürü, az ide nem valókat véve tekintetbe, tulon-tul nagy. Igen sokan jönek a gym- násiumba, kik ennek feladatát kallóén megoldani nem képesek, a mint azt a sok elégtelen kalkulus hangos szájjal bizonyítja. Távol van tőlem, hogy (ezért az illetőket hibáztassam, kiknek engedelmeskedni illik és kell. Mentem a szülőket is, s az említettem visszásság okát, átmenti korunk ferde felfogásában találom. Csak egyetlen példát! A jómódú iparos a helyett, hogy gyermekét saját vagy más, hajlamaihoz, tehetségeihez mórt pályára fogná „solle veile“ téus urat akar csinálni belőle. Nehány osztályon aztán — két évet számítva egyre — valahogy átkinlódváu, szánalmas kényszerhelyzetbe jut. A mesterség már néni fór a nyakára. Tanulni a kellő ered- mónynyel, ha akarna, sem képes, mert mint b. e. Mento- vichunk megírta: „hogy nem erő még az erőlködés.“ Végül is lesz belőle .... köszönjük meg, ha csak naplopó ; mert hogy Pázmány Péterrel szóljak : „a mely arcza bocskor bőrré vált, nem tud az szégyent “ Holott hajlamainak s tehetségeinek megfelelő helyen tevékeny iparos, boldog családatya s körének dísze lehet vala. E példa hason-inását, a társadalom létrájának bármely fokán feltalálhatjuk keresés nélkül is. Igen sokan tekinteten