Református Kollégium, Marosvásárhely, 1881
— 21 lát oltóágában van, mely szerint bizonyos tünemények rendes körülmények között rejtve maradnak előttünk, más részről abban, hogy a tüneményeknek egyszerre nagy száma szokott rendesen fellépni s alig tudjak a lényegest kiemelni a lényegtelenek közül Tudományos- műszereink szélesebb kört nyitnak ugyan előttünk, képesek vagyunk igen kis különbségeket tenui, de csupán egyes érzékszerveinkhez vannak alkalmazva s egy bizonyos határon túl nem használhatók. Ilyen esetben kísérlethez kell folyamodnunk. A kísérlet czélja egyrészt olyan tulajdonságokat lenni hozzáférhetővé, a melyeket közvetlenül érzékiünkkel fel nem foghatnánk. A levegő súlyát, nyomását kísérletek által kell megtudnunk. Néha ugyanazt a hatást, melyet egyik érzékünkkel felfogtunk, kísérlet segélyéve* egy másik érzékünkre is átviszsziik, s ez által nagyobb objectivitásra emeljük ismerőinket. Két egészen különböző érzet egyneműségét újból csak kísérlet utján bizonyíthatjuk be; eképen tudjuk meg, hogy ugyanazok a napsugarak fény- és hőérzetet is gerjesztőnek, hogy a mit sugárzó melegnek tartottunk eddig, mint valami külön dolgot, tökéletesen egynemű a fénysugarakkal. A kísérletnek leggyakoribb alkalmazása van akkor, a midőn a tünemények kapcsolatát keressük, azok bekövetkezésének feltételeit akarjuk meghatározni. Az egyszerű megfigyelés már magában is nyújt elég bizonyságot, sőt a természettudományok egyik legszebb ágában csak megfigyelésre vagyunk szorítva. Valamely tüneményt intensitásában, fellépése körülményeiben meghatározni, kikutatni, azokhoz a kiserietek hosszú sora szükséges. A megfigyelés csak a testnek közetlenül ránk gyakorolt hatásait juttatja ön