Református Kollégium, Marosvásárhely, 1881

melyeket a metaphysika mint első helyen megoldandókat, felvetett, a melyek megoldása nélkül — véleménye szerint — balgatagság egy lépést is tovább tenni. Ott állanának mindannyian lecsüggesztett fővel a kétkedés sivár mezején, vagy gondolatot hajtva tovább is gondolat után, legfelebb tanúbizonyságait szolgáltatnák az emberi elme roppant expansiv erejének. A természettudós azzal a tudattal, hogy ismeretekhez juthat, sietett ezt az akárhogyan és akárhonnan nyert képességét felhasználni. A részletek tanulmányozása munkafelosztást tett lehetővé. Hogy a természettudós specialista, ez az egyik vád a természettudományok ellenében. Miképen akarnak azok általános elveket megállapítani, a kik szorosan csak szakmájuknak buvárlatába vannak merülve? de erre jegyezzük meg, hogy sohasem a tudomány mivelőit, hanem a tudományt magát kell tekintenünk. Annyi tény, hogy kisebb tehetséggel megáldott kutató is tehet e téren fontos szolgálatot a tudománynak, hogy e téren nem annyira a lángelmék tekintélyére, hanem az általuk szolgáltatott adatok, felállított tételek igaz voltára kell hivatkoznunk. De ezért meg fogjuk-e tagadni bámulatunkat valamely műemléktől, ha megtudjuk, hogy a terv s kivitel különböző mesteremberek munkája! igaz, hogy a részletekbe mólyedt természettudóst legfelebb Angliában hívják még phiioso- phusnak, de azért a természettudományok összegétől el nem vitatható, hogy egy philosophiának alapját alkothatja. Igaz, hogy a természetbúvár maga szigetelte el magát minden úgynevezett philosophiai befolyástól és igyekezett minden olyan színezetet levetkőzni. Ez azonban csupán visszahatás volt az identitás philosophusaiuk ama felfo-