Református Kollégium, Marosvásárhely, 1880

tóttá a parlament által azon végzést hozatni: „hogy a hajó- szörny vizre takarodjék.“

Magatok viselete általában jó — szabatosan — nem rósz volt. Az iskolai törvényszéknek nem sok dolgot adtatok. Azonban a példás magaviselet eró- lyóig csak a kisebb rósz emelkedett. Pedig erélyes kitartással nemcsak a rósz hajlamokon, de magokokon a természeti fogyatkozásokon is segíthetünk. Emlékezzetek Demosthe- nesre, ki a zúgó tenger moraja mellett szoktatja el nyelvét a hebegéstől. Mondja tán valamelyiketek: hogy ez rég volt s talán nem is igaz? Gondoljatok Józsika Zöld vadászára, ki gyenge, hervatag testalkatát erélyes kitartással Herknlesivó aczólositja. Ez meg épen regény, jegyzi meg valaki? Jusson eszetekbe Péter czár, ki annyira irtózott a víztől, hogy hidra seiu léphetett szívdobogás nélkül, s szoktatás által annyira vitte, hogy híres admirálissá vált. Nem akartok sem czárok, sem admirálisok lenni? Gondoljatok Franklinra, mert becsületes, hazáját szolgálni képes s azt szeretni tudó honfinak lenni mindenkinek szent kötelessége.

A franczianyelvet többen szép ercdmónynyel tanulták. Köszönet érte értelmes és tapintatos nyelvmesterünknek. Hanem tisztelet és becsület, de igazság is, az erélyes, kitartó munkát e téren is a kisebb résznél látom. Év elején jelentkeztek volt 44-en. A nagyobb rósz, alkalmasint úgy gondolkozva: „Ember teszi a fogadást“ sat. inaszakadt erólytelenséggel, vagy mint Pázmány Péter mondaná: „Űtavesztett balgatagsággal* abban hagyták az egészet s rendesen csak 15 -ön tartottak ki. Ezeket dicsérő elismerés illeti. „Az ifjú képes ismereteinek hézagait későbbi korban kipótolni; de van az ifjúságnak egy mulasztása, mely soha sem pótolható ki — mond lord Stanley — t. i. ha nem tanul meg dolgozni.“ A dolgozni nem tudó ember soha sem lesz képes, az akadályokat leküzdve, haladni. Már pedig egyének és népek haladásainak ez az egyetlen alapja.

Az iskolai óv folyamában Fehér Vilmos ügyvédségéé úrnak azon szép gondolata támadott, hogy