Református Kollégium, Marosvásárhely, 1880

8

kolégyomunk ifjúságát a gyorsírással, minden anyagi haszonra való számítás nélkül, csupán e tudomány terjesztése érdekéből, megismertesse. Elöljáróságunk kapva kapott a szerencsés alkalmon s az ajánlatot kész örömmel elfogadta. Az ifjúság azonban nem a remélt és várt érdekeltséggel karolta fel azt. Vállalkoztak ugyanis a VIII. osztályból 3-an, Vll-ből egyetlen egy, Vl-ból kettő; Y-ből senki, IV-ikből 3, összesen kilencz. Ezek kitartottak végig, s Fehér Vilmos ur értelmes és szorgalmas tanítása által annyira mentek, hogy a tovább haladhatásra szükséges alapot megszerezték ; elismerés, sőt dicséret illeti őket a tanári kar részéről, melyet ezennel kifejezek. Valamint nem hallgathatom el atanari kar meleg köszönetét Fehér Miklós úrral szemben, szorgalmas és önzetlen eljárásáért.

Az érintett és nem kívánatos közönynek oka lehet a művészet ezen ágának általában sem régi, nálunk pedig teljesen új és ismeretlen volta. Ez magyarázza némileg, de kimenteni épen nem menti ki. A baj az, hogy igen kevesen érdeklődtek az iránt, hogy igen kevesen siettek megismerkedni azzal. Ugyanis, ha az ifjúban nem élénk a tudás vágy, az öreg korára igen könnyen eljuthat az erélytelenség azon fokáig, melyen Mátyás király híres restjei tengődtek, kik midőn égett fejük fölött a ház, a menekülésre unszolóknak igy feleltek: „nem mozdulunk egy tapodtat sem, majd elvitet a király, ha szüksége van ránk.“ Az olyan igon könnyen utólórheti Arany János Kósza Bandiját, a ki

..........erre arra lézeng

S

ült galambot vár fogára készen;

De aligha még annak is épen Felnyitná a száját idejében.“

E tudományágra korunkban, a gyorssajtók, gyorsfegyverek, gyorsvonatok ez idejében, nem csakja tudományos pályán, de a közélet minden viszonylataiban is ép oly szükség van, mint a bel'aló kenyérre.

Jegyezzétek meg azt is, hogy minden tehetségnek, folytatott tevékenység után, megvan a maga eredménye, terméke, producíuma. A betűk egymást követő sorából levél,