Református Kollégium, Marosvásárhely, 1879

— 8 —

közben miként bánjunk a késsel meg villával; menve hogy hordozzuk karjainkat, természetesen-é, a hogy isten hagyta, vagy felzsugoritva, mintha a köszvény bántaná; hogy testünket mereven tartsuk-é, mint a három kapitulácziót kiszolgált káplár, vagy összogubbaszkodjunk mint a vedlő kanári; főrevalónkon tollat viseljünk-é, mint a Zuluk, vagy árvalány hajat, mint a tutajosok ? — mindezek oly szokások eredményei, melyek gyenge gyermekkorunkból dátálódnak. Es ép azért oly szívósok, oly nehezen legyőzhetek, mert nem száz vagy ezer, hanem millió egyes érzés-elemből vannak összeszőve. Millió pókháló szálból, bár mily vékony is egy, vastagooska zsinór lenne. Mint a költő mondja: „Kiscsillagokból leszen a tejút.“

A dolog a kívánságokkal sem áll máskép. Azon mértékben nőnek, öregbülnek, híznak, melyben azokat kielégítjük. Aki ma egy szót lop fel az iskola szép fehér falára, vagy egy bicsak vágást reszkíroz a tanszobák előtti uj tornáczfákon, annak holnap kettőre, azután többre lesz gusztusa; úgy hogy nehány nap múlva Pistabának meszelő-ecsettel kell bemázolni a tanuló ifijakhoz épen nem illő feliratokat; a tornáoz-fák pedig oly állapotba jőnek, mintha csak bicsak próbáknak lennének oda állítva. Azok a padok, melyeken ültök, s melyeken mély és széles nyomait szemlélhetitek azon szerencsés ténynek, hogy nem a kő, vagy bronz, hanem a vaskorban élünk, a jeleztem módon lettek oly dísztelenül rongyosokká. A ki tehát lelki életének egyik vagy másik irányulását nem helyesli, azaz arra törekvő legelső kívánságot, még csirájában elfojtani, kérlelhetetlenül elfojtani igyekezzék. Mert különben a latin példaszó szerint „sero medicina paratur,“ vagy Dugonicscsal szólva, aztán „hiába vetjük égfclécsőző szemeinket.“ Lássunk még egy példát. A kinek untig elég volt ma egy titokban csak félig szívhatott szivar, az pár nap múlva kettőre, azután többre vágyik; addig- addig, hogy később két három leczke óra után, a nagyobbak tantermei előtt, oly sűrűén hevernek a szivar végek, mint Plevna körül a muszka halottak. Akár jó, akár rósz irányban, csak az első lépés nehéz. E latin eredetű példa szó: „ha valamihez hozzá kezdettünk, félig már elvégeztük azt“ egészen igaz. Lássuk példában. Akinek a törvény