Református Kollégium, Marosvásárhely, 1879

— 33 —

*

zán érzett, s szépen kivitt, magvas és hangulatteljes költemények, melyek Írójuknak mindig szép és tisztelt nevet biztosítanak költőink koszorújában.“

Mint hirlapiró mindig könnyen és elmésen irt. Sem mást nem igyekezett ámítani, sem maga nem ámult el.

Természetbölcseleti könyvét az „Uj világnézetet“ — mint emlitém — a Schmerling kormány lefoglalta. Azután is kigyót-békát kiáltottak reá. Pedig váltig mondotta Gamaliellel: „ha hamisat szólottám, tegyetek bizonyságot ellenem; ha igazat, miért üldöztök engemet.“ ? —

Mondották: hogy iránya árt az erkölosiségnek, művészetnek ; kiöli az emberből a társasági erényeket; hogy a ki azon iránynak hódol, nem lehet szerető férj, jó atya, testvér, nem szeretheti hazáját sat. sat.

E vádakat illetőleg beszéltessük őt magát. A Száraz Lombokat nejének ajánlva igy szól;

Lelkemről: azon bokorról Gyűjtőm e leveleket,

Melyen lomb azért vagyon, hogy Árnyat adhasson neked.“

Szülői, testvéri szeretetről ki szól meghatókban, midőn mondja:

„Hallgatok, beszélj te . . jól esik, ha lelked Bajából, terhéből nekem is fogsz adni,

Lásd én ifjú vagyok, mint a fiatal ág Szivem meghajlik, de nem fog megrepedni.

Kezdj előbb magadról, azután atyámról;

Tudom, tudom számos gond-felhőket hoztak A szomorú évek a szegény öregre,

A ki szenvedésben, s csalódásban gazdag.

Mondjad, mit csinálnak a kedves testvérek ? Panaszolnak-é, mond,a szelidleányok?

Tudom őket is az élet gondja nyomja:

A sors minden nap új terhet mér reájok.

Kérdezősködnek-ó a szegény fiúról:

Rólam, ki mint a lomb tőlök elszakadtam,

3