Református Kollégium, Marosvásárhely, 1879
— 30 — mely a józan okosságot s természettani igazságokat tekintetbe nem véve, egész fejezeteket szentelt a szárnyas angyal, s a kalánfülü ördög létezésének bebizonyítására.“ Ugyancsak Berlinben tért át a ref. vallásra is. 1843 őszén haza kerülvén, nőül vette első és utolsó szerelmét, Vajda Annát, kivel 37 esztendeig élt. Miképen? Halljuk őt magát: „Itt élek most, szegényes hajiokomban . . . Vidám mosollyal én előmbe jön Pajkos fiacskám, gyügyögő leánykám S életemnek holdja, nyájas arczu nőm. Ártatlan hangjok lágy zenéje mellett Dolgozgatok reggeltől esteiig, S a munka közben azt kell észre vennem, Hogy kebelem csordultig megtelik . . . Rád ismerek boldogság! . . .ah, te vagy,te!! Ugyancsak 1843 végén nevelőséget vállalt fiáidon, a Kemény báró családnál. Szokásban volt ez időben, hogy főuraink a kitünőbb ifjak közül egyiket-másikat, saját költségükön, külföldre küldötték tanulmányaik betetőzése végett, azon feltétellel, hogy bizonyos ideig náluk nevelős- ködnek. Kemény Albert báró ily feltétel alatt küldötte ki Mentovichunkat, s ezért hazaérkezve, hozzá is kezdett fia neveléséhez. A forradalmi izgalmak bekövetkeztével 1847-ben „Unió dalokat“ adott ki 1848-ban. „Nemzeti szinek“ czi- men Szász Károly és Gyulai Pál barátaival költeményfüzetet bocsátott közre, melyek közül, mint Szász Károly mondja, a legszebbeket Mentovich irta. A mindig ijesztőbb szint öltött viszonyok állásából s Erdélyből is kizavarva, nejével és két gyermekével Pestre menekült, hol a szomorú emlékű 1849-ik évet hírlapi czikkek írásával, s leczkeórák adásával töltötte el. 1850 őszén hívták meg Nagy-Kőrösre, hol a gymna- sium ebben az időben alakíttatván újra, az ő, Arany János, Szilágyi Sándor, Szász Károly, Losonczi László tanárkodásuk idejében, egész kis egyetemmé nőtte ki magát.
