Református Kollégium, Marosvásárhely, 1879
— 29 — sőt tehetség is, mutatkoztak, természetesen nem maradhatott észrevétlenül az éles tekintetű és lelkes tanitó előtt. Mint gyermeket megkedvelte, mint ifjút azzal különbőz-, tette meg, hogy fiai tanítását reábizta. Ott, hol a Kemény bárók, Zeykek, s Erdély nevezetesebb szabadelvű patriótái találkoztak, természetesen tágult szellemi szemköre, fejlődött fogékony elméje. Innen küldötte első verseit elébb a „Virágkosár“ czimü ifjúsági zsebkönyvbe, azután a Szent- iványiáltal szerkesztett „Remény“ czirnübe, később Alpár nevén az „Athenaeum“-ba. Itt ismerkedett meg a Vajda családdal. Ez időben rezzenhetett meg lelke azon szent érzelem érintésére, melyről később is igy emlékezik meg: „Az én életemnek akkor volt tavasza, Tündöklő derűben égett fenn az égbolt És a föld virágos térség lön körülem, Melynek közepében zöld bokor szivem volt. Te repültél rája boldog, szent szerelem ! Örök lakhelyedül lombját felkeresve, És megzendült benne titkos epedéssel Bajos énekednek édes bús keserve. Nagy-Enyeden, a gymnaziumi tanulmányokon kívül, két évi jogtanfolyamot is kitünőleg végezvén, 1841 nyarán, minthogy Erdély nagyobb részét már ismerte, Magyarországon tett utazást. Ugyanazon év őszén külföldi egyetemek látogatására indult. —Bécsben Ettingshausen természettani előadásait hallgatta; Berlinben a mennyiségtanban Ohm, a természettanban Magnus, Dove; a vegytanban Mitscherlich, földisme- és ásványtanban a két Rose — „magna nomina“ —voltak mesterei. A mint az elősorolt nevek is mutatják, s a mit Írásai később kétségen fölül helyeznek: legfőkép a természettudományoknak szentelte idejét. Ezt azért jegyzem meg, mert akkor Berlinben még a speculativ plilosophia uralkodott. „Emlékszünk— igy ir később — midőn a híres Schölling galambősz hajával még egyszer cáthedrába lépett, mint egy tudtára adván a világnak, hogy ide jöjjön, ki a tudás és igazság érdekében felvilágosodni óhajt ...............Csak kev esen voltunk . . . kik nem bíztunk azon tudományban,
